Szülés után meddig volt szükségetek segítségre, ha egyáltalán volt, és milyen jellegű segítségre volt szükségetek?

Köszi szépen a válaszokat. 250 km-re lakunk anyóstól, anyukáméktól meg 300-ra, tehát a néha átszaladnak az nem működik, de az anyukám simulékony, alkalmazkodó típus és megértjük egymást. El tudom őt szállásolni máshol, mert nálunk a baba miatt nem lesz hová, de ő már ismeri azt a helyet, akkor is ott szoktak lakni apukámmal, ha nyaralni jöttek hozzánk. Ráadásul anyukámék sokszor voltak nálunk ismerik a várost stb. anyósom meg egyszer járt itt, szegény azt sem tudja mi hol van a városban, vagy a lakásban, a konyháról nem is beszélve. Az nem lenne segítség, hogy a konyhából kiabálunk egymásnak, hogy hol van ez vagy az, mert akkor inkább megcsinálom. Anyósom úgy beszélt, mint ha hónapokig kellene itt segítkezni. Még anyukámat is felhívta, hogy miként legyen beosztva a segítség. Ne haragudjatok hogy ezen ennyit problémázok, de engem ez annyira idegesít hogy nem tudok napirendre térni fölötte. Pedig ő jót akar tudom, de olyan erőszakos. Ráadásul esetemben nem fiatal anyukáról van szó 37 vagyok és van saját elképzelésem mit szeretnék és hogyan. Anyu is azt mondta, csak akkor jön, ha szükség van rá, mert lehet, hogy nem is kell, mert a baba nyugodt lesz, nem kell annyit éjszakázni stb. Ja! Anyós először azt akarta költözzek hozzá a szülés előtt és majd a babával is. Ekkor kérdeztem meg, hogy ezt mégis hogy gondolja, hogy a férjemtől 250 km-re???? A gyereknek van apja meg saját családja! Az a legnagyobb problémája, hogy ő akkor mikor fogja látni az unokát. Párom szerint nem kell vele foglalkozni, mert csak unatkozik és végig sem gondolta, csak mondja a magáét. Most úgy érzem hogy én vagyis mi a férjemmel boldogulni fogunk segítség nélkül is. Nem ez lesz az első nehéz feladat amit meg kell oldani. Bocsánat, hogy ennyit írok de úgy éreztem a guta üt meg ha magamban tartom. Vagy csak én vagyok ilyen érzékeny kripli? Köszönöm a válaszokat mindenkinek és boldog babázást!