Milyen orvos az aki 5-6 óránál tovább hagy vajúdni egy kismamát? Főleg fájdalomcsillapítás nélkül.

Hát én csak gratulálni tudok az olyan orvosnak,aki hagyja,hogy órákig vajúdjanak a nők.

Keresztanyukám,amikor terhes volt,kb 1 napig vajúdott,és mivel túl későn indították be a szülést,ezért a baba agyvérzést kapott.Gyógytornára jár a baba,és pár napja derült ki,hogy epilepsziás,és ez mind azért mert az orvos csúnyán mondva lesz*rta keresztanyukámat,pedig egy tök egészséges baba lenne.

Nőgyógyász vagy? Csak kérdem ebben a profi horminkérdésben. Mellesleg 10 órát vajúdtam és ki lehetett bírni... Volt erőm nyomni, nem volt császár.

Amúgy a kérdést sem értem...

Ui: a császár nem kívánságműsor!

Én még nem szültem... rettegek a szüléstől. Külföldön élek és valszínű, ha terhes leszek itt fogom kihordani és világra is hozni a gyereket. Viszont itt teljesen természetes dolog, hogy a végtelenségig hagyják vajúdni a kismamákat. Itt nincs olyan, hogy császárt kérni, ez inkább csak otthon szokás. Volt olyan barátnőm, akinek a gyerek 5 kiló felett volt. Egy nap vajúdás után császározták. Otthon ekkora gyereknél már nem is merül fel, hogy esetleg természetes úton szülje meg.

Édesanyám velem és a tesómmal is megszenvedte a szülést. Velem 26 órát vajódott mégis bevállalta a testvéremet. Szerintem fel sem merült benne a félelem, bár erről soha nem beszéltem vele, de ahogy ismerem, számára természtes volt, hogy lesz második gyerek is.

Én mondjuk rettegek, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a nagymamám anyuval majdnem meg is halt, de biztos vagyok benne, hogy a természet tud valamit, amiért ezt a szenvedést el feledteti. Bár hozzá teszem, hogy számomra is elképzelhetetlen.

Szia!

Én személy szerint 26 órát szenvedtem.

Nekem nem volt fogadott orvosom.

1. Nem kértem császárt 5-6 óra után mert akkor még egész jól "elvoltam", csak jóval később volt már rossz, akkor már kértem, hogy csináljanak valamit.

2. Azt mondták azért hagytak ennyit szenvedni,mert nem volt szabad műtő.

3. Császár lett a vége, de eljutottunk a kitolási szakaszig, ahol a baba elakadt a szülőcsatornába, lelassult a szívverése, ekkor vittek műtőbe, a végén újra kellett éleszteni a babát. Erőm már alig volt.

4. Ezek után nem az ügyeletes orvosról hanem a kórházról volt meg a véleményem, mert ehhez nem egy ember kellett.

Én "csak" 12 órát vajúdtam.Eszembe nem jutott császárt kérni, jobban féltem attól mint a sima szüléstől.

Orvosilag semmi nem indokolta, a baba jól volt, csak én tágultam lassan.

Nem kaptam, nem is kértem fájdalomcsillapítást, csak nagyon álmos voltam, mert este indult be a szülés.

És igen, volt erőm nyomni,mikor mondták hogy már nem sokára vége, akkor erőre kaptam és meg is született a kislányom.

Én ügyeletesnél szültem, figyeltek rám, de én úgy voltam vele, hogy az első szülés sokáig tart általában, és ki kell bírni:)

Igaz, nagyon fájt, de én inkább magamban szoktam szenvedni, adoki meg is dícsért a végén.:)

Én a fájdalmat elkönyveltem, mint a szülés részét, és bármikor újra csinálnám:)

huh.. még nem szültél ugye?

Az 5-6 óra vajúdás még semmi. Összeteheti a kezét, aki csak ennyit vajúdik. Van aki napokig szenved,mint pl. én, a végén mégis egészséges babát szül. Szóval, én egy szombati nap hajnalán éreztem, hogy ebből lassan lesz valami, viszont ezeket a fájdalmak, csak jóslók voltak, azonban szombati nap estére össze-vissza, 15-20-10 percenként jöttek a fájások, és olyan erősek voltak, hogy semmit!!!! nem aludtam. Aztán eljött a vasárnap hajnal, és tudtam aludni 3 órát, majd kezdődött minden elölről vasárnap nap közben, de még mindig nem rendszeres fájásokkal. Aztán vasárnap éjszaka sem aludtam, csak 2 fájás között kidőltem. Mivel ekkor sem voltak rendszeresek, teljesen feleslegesen mentem volna be a kórházba. Hétfő reggel hulla fáradtam a szülőszobán kezdtük a napot és a gyerek kedd hajnali kettőre lett meg. Mindennek 4 hónapja és nem gondolom, hogy nem fogok szülni többet, sőt, összetenném a két kezem egy 5-6 órás vajúdásért.

Nem mondom, hogy a végén nem kértem az orvost a császárra, de ez kb már akkor volt, amikor a kitolásnál tartottunk, tehát olyan kedd hajnal 1 körül. Nagy baba volt, a fejéről nem is beszélve, de mivel nem volt indokolt (nem volt veszélyben egyikünk sem) akkor, így nem császároztak. Azt nem csinálják csak úgy az anyuka kívánságára. (ott ahol én szültem, biztosan nem)

Akinél az orvosok látják, hogy van esély hüvelyi szülésre, ott nem kell sürgetni semmit, és ez így van jól, de ha látják, hogy nem megy (márpedig "szakérteniük" kell hozzá), akkor valóban felesleges órákat várni!

Én nem tágultam egy ujjnyit sem 8 óra alatt, ekkor a doki azt mondta, hogy megcsászároz, nincs értelme várni. Közben izomlazítót is kaptam, arra sem reagált a testem... Nekem persze eszem ágában sem lett volna magamtól császárt kérni, de sajnos indított szülésem volt túlhordás miatt, és az oxitocyn miatt egyből két perces fájásaim lettek, mindez 8 órán keresztül. Nagyon kimerítő volt, a végén már nem tudtam pihenni a fájások között, annyira elfáradtam, így én megváltásnak éreztem a császárt. Sajnálom, hogy nem természetes szülés lett, de a lényeg, hogy egészségesen született a lányom. Én örülök, hogy az orvosom nem várt még több órát feleslegesen. S azóta kiderült, hogy nálam ez genetikai probléma, ha vállalok második gyereket, akkor sem fogok valószínű tágulni. :(

Egy gyakorlott orvosnak hamar észre kell vennie, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene.

Első szülés vajúdási szakasza átlagosan 10-12 óra.

Második szülésnél 6-8 óra.

Ezek az átlagos, normális értékek!

(most le ne írja vki hogy dehát ő 2 óra alatt szült mert az átlagban nyilván benne van a 24óra meg a 2 is.)

Nekem első baba 5 óra alatt lett meg, a második 3 óra alatt.

És mindenki azt mondta milyen szerencsés vagyok. Én is így gondolom.

De azért 5-6 órás vajúdás után nem mentem volna a műtőbe az tuti!

Sőt akárkit ismerek (ahol végül császár lett) mindenki vajúdott inkább akár 8-10 órát is mert annyira remélték hogy sikerülhet.

Nem tágultak végül (pontosabban nem a megfelelő ütemben) így császár lett a vége.