Akinek sikeres lett a vbac ott mennyi idő volt a vajúdás? Volt valami, amit másképp csináltál, mint első szülésnél?

Nekem az első sürgős császár lett 35 hétre. Ott így nem volt se vajúdás semmi. Második lett vbac, 40+3-ra. Nehezítő körülmény volt, hogy a magzatvíz zöldes volt amikor elfolyt. Így volt egy időhatár ami alatt sikerülnie kellett különben császár. Mikor elfolyt a víz és bementünk, 5cm voltam már. 10 perces fájások voltak, majd 5. Két óra után mondták kell az oxitocin, hogy haladjon a dolog, de hogy óvatosak lesznek a heg miatt. Folyamatosan nyomkodták, figyelték azért. Nekem az egész vajúdás új volt, így viszonyításom nincs. Az oxi után egy két óra után ami alatt 3 perces fájások voltak, lettem 8 cm. Iszonyat fájt, de labdáztam, légzésemre koncentráltam, és a pici szünetbe vettem egy nagy levegőt. Na utána egy órára rá 10 cm, de fent volt a baba nagyon, ott rányomtak egy csomót az oxira és akkor jött a pokol kb. Van ami ki is maradt jelenet,fetrengtem, a végéig órákig szünet nélküli összefolyó fájdalmaim voltak, semmire nem bírtam koncentrálni hiába akartam. Amikor a branül szétment, akkor lélegeztem fel, mintha egy mélyvízből felengednének a felszínre és fájt a fájás, de nem úgy. Utána újra vissza.

Sose viselkedtem életembe így, jól tűröm a fájdalmat, de itt mintha kikötnének és élve kínoznának vagy törnék el egyszerre a csontjaim. Végül összességében 9 óra vajúdás után született meg szerencsére totál egészségesen és rendbe. Magándokim azt mondta ez ugyancsak jónak számít ahhoz képest hogy sosem szültem hüvelyi úton. Őszintén? Nem tudom más hogy bírja 20-30 órákon át ezt mikor már kb halál félelmem volt. Örülök, hogy a második lett vbac, mert ha az első élményem lett volna ilyen, második sosem lett volna. Kettőt akartunk, soha többet szerencsére nem kell ezt átélnem. Nem vállalnám be. Nem csináltam semmit másképp, de ugye nálam nem volt az elsőnél vajúdás meg semmi, sajnos. Kitartást!

7# De, jól tudod. Sok helyen nem is adnak, nem merik. A másik igen, hogy a picik se viselik jól. Még tényleg ilyen brutális fájásokat csinál pluszba. Egyébként a vicc, hogy pl a múltkor olvastam egy helyen, aki otthon szült és hasonlóan nem jött lejjebb a pici, mint nálam és a bába olyan pozíciókat kitalált, hogy konkrétan simán megindult és gyönyörűen megszületett. Ehhez képest nálam fekve oda tartotta a lábam, hogy de ott tartsam és kész, bokámra fogott, korábban a labdázás jól esett, de itt már nem engedték. Inkább nyomták az oxit és maradjak háton fekve, amikor egyszerűen nem ment úgy, aztán még lecsesztek, hogy nem működök egyet. Stílus is olyan volt nekik. Mit képzelek, ő örül, hogy itt kell lennie velem. Persze, mikor összecsavarodtam fél mpként. Azelőtt amikor még labdázhattam, simán még mondták is, hogy de jól csinálom a légzést is.

5# voltam.