Első gyerkem nagyon nehezen született meg, hosszú vajúdás uta sem tűnt el méh száj ,így elég csúnyán szakadt. Másodiknál is számítható ugyanez?

Az ilyen esetek leginkàbb azèrt törtènnek, mert türelmetlen az orvos. Ha türelmesebbet fogsz ki, akkor kisebb az esèly sèrülèsre.

De ahol màr törtènt szakadàs, nagyobb eséllyel szakad ugyanott mègegyszer. De nem törvènyszerű.

Ez tipikusan az, amikor az orvos sietteti a szülést, és "kinyomja" a gyereket a nöböl. Normál esetben meg kell várni, mire eltünik a méhszáj - akkor is, ha ez adott esetben több óra - , vagy ha teljesen reménytelen a dolog - ami 1000 szülésböl egyszer fordul elö -, akkor császározni kellene.

Egyébként egyáltalán semmi következtetést nem lehet a következö szülésre nézve levonni ebböl, minden szülés teljesen más.

De javaslom, keress másik, normális orvost, akkor több esélyed van kellemes(ebb) szülésre.

Én is hasonlóan jártam mindkét szülésnél, de végül egyiknél sem szakadt a méhszájam. Mindkettőnél megdolgoztunk azért, hogy eltűnjön. Nem mondom, hogy kellemes volt, de voltak ott különböző (brutál fájdalmas) pozíciók a végére, valami izom lazító gél, olaj, stb. mire végre megadta magát.

Szerintem ez alapvetően orvos és szülésznő függő. A második gyerekünk fogadott szülésznővel született, direkt mondta is, hogy tudja, hogy brutális, de ha tolófájást éreznék se nyomjak véletlenül se, mert szakadni fog a méhszáj. Közben mondogatta hova forduljak, hány fájást várjak, térdeljek fel, guggoljak le 3 fájásra, stb. Másodszorra a gátvédelem is sikerült. :)

Az elsőnél én is szakadtam kívűl, belül... Több mint 30 óra vajúdás után még mindig nem voltam rendesen kitágulva, de jöttek a tolófájások. Mondták, hogy ne nyomjak, de egyszerűen ezt nem tudtam uralni.

A második indítás volt, ott is lassan, nehezen tágultam, de hamar jöttek a tolófájások. Ezzel együtt nagyon elkezdtem vérezni. Gyorsan odahívtak egy sebészt, aki olyan volt, mintha belülről megtámasztotta volna a dolgokat. Itt sikerült elkerülni a belső szakadást, kívül kellet 1-2 öltés, de az nem volt vészes.

Délután 5-6 óra körül kezdődött 10 perces enyhe fájásokkal. Este fél 10 körül lettek 3-4 percesek, akkor mondtam a férjemnek, hogy induljunk. Öltözés közben volt 2 összefüggő fájásom, ott megijedtem, hogy nem érünk be.

22:10-kor értünk be. Először NST-re akartak vinni, aztán rámnézett a doki, mondta, hogy akkor szülőszoba.

Átöltöztem, a nővér felvette az adatokat, 22:40 körül mentem be a szülőszobára. Folyamatosan 2-3 perces fájásaim voltak. Amíg a nővér vette fel az adatokat, a mellette lévő mosdóba kapaszkodtam. :D

22:48-kor jött be a férjem, rá 2 percre kb.elfolyt a magzatvíz, és jött is a tolófájás. A szülésznő mondta, hogy pattanjak fel, megnéz. 23:02-kor született a fiam. :D