A CTG méri a fájások erősségét is?

Nem. Méhtevékenységet regisztrál, de az, hogy mennyire nagynak mutatja a kontrakciót, az nem a fájás varódi erősségétől függ, hanem egy csomó egyéb tényezőtől. Mint pl. hogy hova rakták fel az érzékelőt, mennyire van odaszorítva a hashoz, milyen vastag az anya hasfala...

Ha valaki jó testes, akkor simán lehet, hogy rendesen vajúdik, a CTG-n meg vagy nem is látszik semmi, vagy kis picike puklik.

Ha meg valaki egyszálbél görögdinnye méretű hassal, akkor azokat a méhkontrakciókat is óriás csúcsoknak jelzi, amit a terhes konkrétan nem is érez, vagy maximum keményedésnek.

A CTG-n a tocofej nem arra való, hogy abból ítélje meg az ember a fájások erősségét. Max a rendszerességét és azt, hogy a fájásokhoz képest hogyan változik a szívhang...

Nekem 2x próbálták gyógyszeresen indítani, a másodiknál a ctg elvileg mutatta is a fájásokat, én meg egyáltalán nem éreztem semmit, még egy minimális görcsöt sem :)

Aztán mikor burkot repesztettek, akkor már éreztem rendesen, csodálkoztam is, hogy csak 100-as fájásaim vannak, mikor a szobatársam mondta, hogy neki jóval afölötti volt, én meg már ezekkel is megszenvedtem, pedig mindig úgy hittem, hogy viszonylag magas a fájdalomküszöböm... meg is kérdeztem a szülésznőt, aki mondta, hogy ez másfajta gép, ez max. 100-ig méri 😀

Oxis terhelésem volt a kislányomnál,odajött a doki majd közölte, ezek csak kis keményedések, majd bele pusztultam amúgy. Mondtam is neki,hogy meharagudjon doktor úr, de hány méhe van és hány gyereket szült,hogy ennyire tudja?

Amúgy az oxis fájások tök másak, mint mikor természetesen indul be, a kifiam természetesen indult és oxi nélkül született közel nem volt olyan durva, mint mikor folyatták az oxit.

Én ebben már rutinos vagyok. :D Méhösszehúzódást mér, azon a helyen, ahová a tappancsokat rakják. A méhösszehúzódás csak akkor jár fájdalommal, ha kiterjed az alhasra is (ilyenkor tágítja a méhszájat = vajúdás).

Az első terhességem alatt 28 hetesen mértek 2 perces 100-as "fájásokat" és sürgősségi kocsi vitt kórházba. Én nem izgultam, mert nem éreztem semmit. Nem is szültem meg. A valódi vajúdás és szülés alatt, mikor megdögleni akartam a fájdalomtól, 20-ig se ment fel a mutató. A harmadik szülésemet prosztaglandin zselével indították. Mivel nem akartam, hogy több beavatkozást végezzenek, mikor elfordult a nővér, eltoltam a tappancsokat oda, ahol a teljesen fájdalmatlan összehúzódásokat éreztem. Rögtön azt hitték akkor is, hogy már aktívan vajúdok. :D