Borzalmas vagyok? Élt már át valaki hasonlót?

szia

abszolút nem vagy borzalmas anyuka.hidd el én nagyon hasonlóan voltam mint te.bár nekem annyibol szerencsém volt hogy anyukám és a férjem is rengeteget segítettek nekem.ha ők nincsenek és is depressziós lettem volna.így is volt pár éjszakám hogy sírtam a férjemnek hogy milyen rossz anya vagyok mert nem tudok mit kezdeni a lányommal akit imádok.meg hogy mindenkinél megnyugszik csak nálam nem.teljesen rossz anyának éreztem magam.egy hétig folyton itt volt velem anyu mert a párom dolgozott én meg nem mertem egyedül maradni a kislánnyal mert féltem tőle .féltem hogy mit kell csinálni ha fel kel ..meg hogyan egyáltalán.én is akkor voltam nyugodt ha aludt aztán ha felkelt görcsbe rándult a gyomrom.már kezdem egy érezni hogy meg tudom csinálni és el leszünk mi ezzel a kis tündérrel. én minden esetre azt javaslom ha meg oldható valaki legyen ott veled olyan aki megért hogy ne egyedül legyél..legyen aki segít ha nem bírod tovább.nekem ez vált be.kívánom hogy hamar kilábalj ebből a helyzetből.kitartás.

Szia, látod nagyon sokan átélték ezt,én is, szó szerint nem mertem egyedül maradni a kicsivel, annyira féltem, de aztán egyre jobb lesz hidd el! Nekem a párom azt vágta a fejemhez, hogy minek énekeltem neki altatáskor, mostmár csak így lehet elaltatni én meg hangosan kinevettem mondom miaz hogy minek énekeltem neki??!!(hüle pasik)

Szóval kitartást, és leszel te is még önfeledt boldog anyuka!!!

Szia! Ha most nehéznek érzed is a helyzetedet, akkor ülj le és gondolkodj el azon, hogy mi mindenre fogod megtanítani a kismanódat. Én mikor ilyen hangulatom volt, beléptem a youtube-ra és kacagós baba videókat néztem. Ettől feltöltödtem és már nem éreztem annyira depisnek magam.

Hidd el az anyaság gyönyörű dolog, de attól szép, hogy te is tanulsz a kisbabádtól.

Boldog babázást és önfeledt babakacajokkal teli napokat kívánok.

Hidd el egyre könnyebb lesz.

Csak azok kedvéért akik olvassák a kérdezőn kívül: nem mindenki lesz depressziós, én vagyok a szerencsés példa, megúsztam!

Azt viszont tudom hogy a hormonok -amik most Téged szednek szét- nagyon durva dolgokra képesek! Én mensi előtt érzem azt hogy nem vagyok önmagam. Ami nálam bevált az az hogy teljesen szét tudom választani, tudom hogy most a hormonok uralnak, és csendben maradok, próbálom magamtól óvni a környezetemet.

Neked is tudnod kell valahol mélyen, hogy örömmel vártad a babádat, az vagy aki akkor voltál! Most is írod hogy tudod hogy minden nap örülnöd kellene neki.

A többi pedig csak hormon-hatás, elmúlik. Nem véletlenül kezelnek, nem vagy most "önmagad".

Szia!

Én is egy nagyon vidám optimista ember vagyok, de nekem is voltak rossz napjaim. 1,5 hónapos kora körül engem is sírás gyötört, mindenen elsírtam magam, és amikor a babaaludt olyan rossz érzésem volt. Nekem segített hogy kimentem, mondjuk nyár volt és alig vártam, hogy délután a gyerek felkeljen, megetettem és már mentünk sétálni, mert bent nagyon egyedül éreztem magam, séta közben sok kismamával találkoztam, beszélgettünk és elmondták, hogy nekik is volt ilyen idősz, majd túlleszek rajta. Én sokat keseregtem, hogy császárral szültem és még fájdalmaim sem igen voltam, utána hogy nem tudtam szoptatni. Rengeteget sírtam miatta mert mindenhonnan az jött hogy szoptatni mindenki tud, csak én érzetem magam selejtnek. De miközben sétáltunk sok emberrel beszélgettem, természetesen az első kérdés az volt, hogy szopik-e. én pedig őszintén elmondtam, hogy igen de rendkívül kevés tejem van, úgyhogy tápszert kap, és csodák csodája szinte 10-ből 8 nő ugyanezt mondta, még idősek is, hogy nem volt tejük. Úgyhogy rájöttem ez sem ritka, csak mivel mindenki ezt sujkolja így senki nem beszél arról hogy neki nincs teje, inkább magában örlődik és hazudik ha rákérdeznek. a többi anyukától nagyon sok jó tanácsot is kaptam pl: 1.5 hónaposan megvettem a fiamnak azenélő forgóját, így elmaradt vagy 10 percet a kiágyban, ez nagy szó volt, mert szó szerint le sem tudtam tenni, 2 hónaposan mikor már élesen látott játszószőnyeget kapott amin elég sokig elvan míg reggelizek vagy mosogatok. Ezt mind a többi kismama tanácsolta, és tényleg bejöttek. sőt ahogy másokkal beszélgettem szinte mindenki elmondta, hogy nekik is volt ilyen depressziós időszakuk, akkor mondta el anyósom, amit még a fiai sem tudtak, hogy a férjem születése után 6 hónappal annyira rosszul lett, hogy 1 hónapig kezelték idegosztályon,tehát régen is volt ilyen csak nembeszéltek róla. Ő tanácsolta, hogy ne üljek otthon menjek, legyek emberek között. Jó erre a baba-mamaklub is. Ha gondolod velem is levelezhetsz, ha úgy érzed beszélned kell valakivel. Én ha nem tudtam miért sírdogál a babám akkor megkkérdeztem másokat nekik volt-e ilyen a gyerekükkel és sok hasznos tanácsot kaptam.