A kitolás ennyire szörnyű lenne, ti is ennyire kiabáltatok?

Én üvöltöttem kitolásnál az elsö szülésnél igen, pedig előtte el se tudtam képzelni, mert de ciki, én biztosan nem....

De olyan fájdalom volt, hogy egyszerűen nem tudtam már kontrollálni magam. Azt se tudtam, mi van velem. 18 órája vajúdtam, az is brutál durva volt az utolsó 3 órában, kb. meg akartam halni, szóval kitolásnál már üvöltöttem.

De amúgy szülőszoba mellett vajúdtam, egész nap azt hallgattam, hogy kiabálnak a kismamák.

A második szülésnél már nem kiabáltam amúgy, az sokkal tűrhetőbb volt.

Nekem is a vajùdàs volt fàjdalmasabb. Visìtottam, mint a disznò, mikor ölik. A kitolàs sokkal kevèsbè fàjt. 10-es skalan max. 3, volt màr olyan, hogh bùtorba rùgtam, ès az jobban fàjt.

Egyèbkènt a kitolàs elejèn mèg üvöltöttem pàrat, de ott màr egèsz mèly hangon, mint egy bőgő anyatigris. Onnan tudtam, hogy az màr a kitolàs, ès akkor vàltottam ,,partra vetett hal" (hanyattfekvő) pòzból nègykèzlàbra.

Nekem kicsi babám volt (a 37. héten szültem, 52 cm, 3120g), de a vajúdást sokkal nehezebben viseltem, mint a kitolást.

Nekem is az volt a lényeg, hogy végre nem vissza kellett tartani, hanem beleadhattam "apait-anyait" 😀 Szerintem 3-4 fájásnál kellett nyomnom, és kint is volt.

Emlékeimszerint egyiknél sem ordítottam, DE a lepénynél üvöltöttem, mint a fába szorult féreg. Pedig az már elvileg semmi, csak épp nem akart leválni, úgy cicálták ki belőlem, miután az egész "stáb" végigkönyökölte a hasam is ráadásként... Ez az egyetlen rossz emlékem a szülésemről.

15! Szintén...

Annyira tapadt a lepény hogy mindkét szülés után el kellett altatni küretet végezni.

Szültem egy egy 4 és egy 4,5 kilós gyereket de az sétagalopp volt a lepényhez képest. Azt hittem ottmaradok

Nekem k.. fájt a kitolás, meg hosszú is volt. Elhúzódott legalább másfél órát, viszont cserébe sikeres volt a gátvédelem. Viszont hulla is voltam már. Épp lefekvés előtt kezdődött a 24 órás vajúdás… lehet ez is közrejátszott. Én engedtem, hogy olyan hangok jöjjenek ki, amik akarnak. Inkább üvöltöttem meg nyögtem hangosan, morogtam.. ilyesmi. Én úgy olvastam egyébként, hogy a vékony, magas hangok (sikítás) nem jók vajúdás közben, mert megfeszül az arcizomzat, ajak, ezáltal valahogy lenn sem tudnak belazulni a dolgok. Meg hogy azt jelezheti, hogy a szülő nő meg van ijedve, fél, pánikol. Lehet egyébként a szülésnek egy természetes része, amikor a nő akár halálfélelmet is érezhet. Nálam volt egy pont, amikor úgy éreztem nem fér ki a gyerek, és kétségbeesésemben sikoltottam, nyöszörögtem, mondtam h nem fog menni. Viszont ott volt a férjem, dúlám, segítettek átlendülni rajta.

Na meg a végén a kezemben volt a babám! Szerencsére ezt csak egyszer kell végigcsinálni.

Nagyon intenzív fájdalom a tágulás második része és a kitolás is, de én például nem kiabáltam egyáltalán, maximum hangosan nyögtem 1-1 nyomásnál.

Az állatok sem visítanak ellés közben.