Ki segített nektek többet a szülésnél? A szülésznő/bába vagy az orvos?

2019

Az orvost addig láttam, míg este 7kor burkot repesztett.

Utána férjemmel vajudtam, a szülésznő olykor-olykor benézett, de kb semmit nem csinált ő sem. Hajnali 2re lett meg a fiunk. Maikor éreztem hogy nyomni kell, férjem szólt a szülésznőnek. A 3.szólásra be is jött. Az utolsó 5percben volt benn a doki.

2021, szülésznő végog benn volt szinte.

Az első 1 órában átjáróház volt. Vagy 5 doki jött be, egyből mind nyulkálni. Az egyik elkezdett kézzel tágítani, na őt el is küldtem az anyjába.

Végül egy mérhetetlenül kedves doki jött be az utolsó 1órára (3órát vajudtam ott), tartotta bennem a szülésznővel a lelket. Sokat segítettek nagyon (férjem itt nem volt benn).

Az elsőnél néha ellenőrzött, majd a végén a szülésznővel levezették a szülést. Hálás vagyok neki, mert ő ragaszkodott a gátvédelemhez, de a szülésznő is nagyon rendes volt és rendkívül támogató.

A másodiknál is rendes orvos volt, de csak a szülésznő volt, mert az orvost elhivtak műtőbe. Úgyhogy végül szülésznőkkel szültem. Nagyon jó volt!

Orvost csak a kitolasnal lattam, meg elotte megvizsgalt talan ketszer a vajudas alatt, erre mar nem emlekszem.

Amugy a szuleszno volt bent, de bar ne lett volna, csak idegesitett. Bunko volt, nagyon :(

Elsőnél a bába csinált szinte mindent egészen addig, amíg meg nem született a baba. Egyébként a kitolás alatt az orvos is végig bent volt, utána ő varrt.

Másodiknál bonyolultabb volt a helyzet (farfekvés), két orvos dolgozott a kijáratnál, a bába várt vagy nekik segített. Pedig kifejezetten rutinos szülésznőt fogtam ki.

Egyiknél sem volt komplikáció, tulajdonképpen beavatkozás sem sok, de az első szokványos eset volt, a második nem, annál tudtommal a protokoll is orvost ír elő.

Az orvos néha BEnézett, kitolás közben a hasamat nyomkodta és összevarrt a végén...

A szülésznő volt jobban jelen, de amíg a kitolás el nem kezdődött többnyire kettesben voltunk a párommal

19 ben lehetett fogadott dokim

, de mivel ügyeletes volt, 4 császár volt az nap kb a műtétek szünetébe nézett felém.

A szülesznő sokat segítatt, gyakran jött, hogy mizu. Az igazi segítség a nagy lányom volt, a férjem csak szurkolónak volt jelen.

Mindkét szülésem ugyanúgy zajlott: az orvos először megvizsgált, amikor beértem, aztán jött, amikor szólt neki a szülésznő, hogy akció van. A szülésznő meg viszonylag sokszor bejött, tett-vett, nézte a ctg-t, a tágulást, mittudomén, vizsgálgatott és biztatott, hogy hamarosan vége. A folyamatban magában is igazából a szülésznő segített, hogy mikor mit csináljak (így forduljak, úgy forduljak, most erősen nyomjak, most inkább lélegezzem el, stb), az orvosnak vágni se kellett, ő csak elkapta a babát aztán ellenőrizte, hogy nem vérzek sehonnan feleslegesen, miután kijött a placenta is és már ott sem volt.

Az orvosnak akkor van létjogosultsága egy szülésnél, ha valami gond merül fel (illetve ha programcsászár), ugye ezért szülünk kórházban, mert ez bármikor előfordulhat, de egyébként a szülésznő az aki segíti a folyamatot és bizony az ő személye a fontosabb, ha minden flottul megy.

Igazabol a parom

Bementunk ejjel doki sehol 1x megjelent megnezett es annyi.

A szuleszno meg el volt foglalva egy hisztispichaval ...

A kitolasnal szalad el a parom ertuk de mire odaertek a gyerek mar kint volt. Tiszta turcsit tettem magam ala es gugolva kapaszkodva toltam ki. Fene se fog rajuk varni.

A kov 2 gyereket mar otthon szultem.