Hogyan győztétek le a szüléstől való félelmeteket?

Nem agyaltam rajta feleslegesen. Tudtam, hogy szükségszerűen ez a terhesség vége.

Nem próbáltam tervet gyártani, mert mások hibájából akartam tanulni. Hallgattam sok szülésélményes videót (Hoztam e világra YouTube csatorna), és azt szűrtem le, hogy a legnagyobb baj abból volt, hogy a kismamák elképzeltek egy tökéletes szülést, kitalálták, hogy na majd ez és az lesz, szülésterv, ezt meg azt nem engedem és anyámkínja, aztán pofán csapta őket a kegyetlen valóság, és még hónapok/évek múlva is ezen megy a sírás, hogy császár lett, pedig annyira nem akarta...

Szóval én úgy álltam hozzá, hogy lesz, ahogy lesz. Feltételeztem, hogy az orvos és a szülésznő értem lesz, nem ellenem. Nem akartam mindenkinél okosabb lenni, azt sem, hogy pátyolgassák a lelkem. Máskor nagyon nehezen engedem át a kontrollt, itt tudatosan sodródtam az eseményekkel. És így minden jól alakult.

Sehogy. Tudtam, hogy hiába félek, vagy így vagy úgy, de kijön, bent nem marad.

1. szülésem horror volt. Nem túlzok: sérültük mindketten.

2. előtt még jobban rettegtem, egészen viselhető volt.