Aki 1. baba előtt egyáltalán nem félt a szüléstől, az utána sem gondolja nagyon fájdalmasnak, félelmetesnek?

Nem. Ne félj ettől :) Én egyet szültem, tavaly. Sosem féltem a szüléstől. Maga a szülésem másfél óra volt, ennyit voltam a szülőszobán. Mindennel együtt 6 óra volt, a kezdetektől számolva. :)

Könnyű szülést kívánok!

Szia!Az első terhességem alatt nem is gondoltam a szülésre szinte.Aztán mikor eljött az idő nagyon rosszul alakult minden.39 óra vajúdás,fájás gyengeség,fogóval született meg a kislányom.A többit inkább lesem írom.Utána úgy gondoltam soha többé!+ a kicsi apja is megbolondult így elhagytam.Megismerkedtem a férjemmel és vele megváltozott minden!Most a második közös babánkat várjuk és én már nem félek a szüléstől pedig tudom mi vár rám!

Az idő megold mindent.:)

Jól teszed! Én sem féltem és még is itt vagyok! Mosolyogva mentem be a kórházba. Elfolyt a magzatvizem 39 hetesen és csak 4-5 ór múlva jött a fájás viszont az rögtön 1 percesekkel. Ma azt mondom majdnem 5 hónappal a szülés után, hogy 6-ot is megszülnék ha nem kellene terhesnek lenni. Bár mikor rugdosott és mocorgott az nagyon jó volt. Egyébként ájni így is úgy is fog, de ha a félelemmel leblokkolod a tágulást akkor neked lesz rosszabb. Én már alig vártam a szülést. Tehát attól hogy laza vagy nem leszel rosszabb anya mint bárki más csak talán könnyebben fogsz szülni. Amúgy fogsz még eleget idegeskedni utána.

5 hós baba Ancija

Túl lazán nem lehet hozzáálni:-)

Te csinálod jól!

Én imádtam az egészet, és már a szülőszobán azt mondtam, hogy ha ennyi egy szülés, bármikor máskor is szülök!

Lányom 5 hós kora óta várjuk a kistesót:-)

Szia!

Nekem nagyon gyorsan történtek a dolgok: az első fájás kb éjfélkor volt, és hajnali 3/4 4-re meglett a fiam. Ennek ellenére a tolófájások előtti utolsó fájásoknál azt gondoltam hogy tuti nem szülök többet!!!

Aztán mikor meghallottam a pici sírását úgy gondoltam megérte!

Mikor megmutatták a bébimet el is felejtettem a fájdalmak 90%-át!

Most 18 hónapos a fiam, várjuk a kistesót!!! :)

9+4 hetes kismama

Én egyáltalán nem féltem tőle, inkább nagyon izgatottan vártam. Hülye hasonlat, de amikor rágondoltam, akkor megemelkedett a pulzusom és olyan mosolygós izgalom fogott el, mint amikor például eljutok egy olyan nyaralásra, ahova már vagy egy éve várok.

Úgy voltam vele, hogy nem tudom, hogy milyen az, nem tudom, hogy mennyire fog fájni, ismeretlentől meg minek féljek, másrészt azt is nyugtáztam magamban már az elején, hogy ha félek, ha nem, akkor is ki fog jönni az a gyerek, nem fogják kivarázsolni. Így hát teljesen mindegy.

Inkább én a kérdésektől voltam mérges: félsz a szüléstől? Nem.

Két héttel később: még mindig nem félsz a szüléstől?

És ez így ment végig.

Szerencsére szép szülésem volt. Három óra vajúdás (tény, hogy két perces fájásokkal indult, a második felében már szinte egymás érték, tehát intenzív volt), és viszonylag könnyű kitolási szakasz vágás és repedés nélkül gátvédelemmel, a fiam nagy súllyal és 10/10-es apgar-ral született. Azt hiszem, hogy ettől szebben nem is folyhatott volna le.

A vajúdás nem volt valami vicces, de már egy órával később is azt mondtam, hogy ezért az összélményért cserében még százszor végig csinálnám.

Most várom a másodikat és még mindig nem félek.