Hogy bírtátok ki, mikor nem lehetett nyomni? Mi segített?
Első baba a parkolástól számított 3 órán belül megszületett, de ott már a vajúdás végére, kitolásra teljesen magamon kívül voltam, egyszerűen csak azt akartam, hogy legyen vége.
A szülésznő próbálkozott volna a gátvédelemmel, de mikor elindult kifelé a baba és éreztem, hogy minden feszít, éget lent, képtelen voltam visszatartani, elsóhajtozni a fájásokat, nyomtam, ahogy bírtam.
Második babánkat várom, az ő születésénél szeretnék kicsit összeszedettebb lenni. Az elsőnél a fájdalom is megijesztett, egyszerűen fel nem foghattam, hogy fájhat ennyire valami. Már tudom, mire számítsak, egyelőre nem tudom, ennek örüljek-e vagy sem. :D
Első szülésemnél pont így voltam, mint te, sajnos szakadtam is rendesen a gátmetszés ellenére.
A másodiknál kifejezetten főleg erre a szakaszra próbáltam készülni mentálisan, rengetegszer lejátszottam fejben, hogy mi hogy történt, mely ponton kellett volna jobban figyelnem a szülésznőre. Szerencsére másodjára sikerült a gátvédelem, jobban össze tudtam szedni magam a legvégére, így, hogy tudtam mire számítsak. A fájdalom viszont ugyanúgy elképesztő volt sajnos, ezt egyszerűen nem lehet "megszokni".
Első szülésnél nálam az volt a baj, hogy ahogy vettem a levegőt a sóhajtozáshoz, már az önmagában nyomta kifelé a babát, amikor nem kellett volna, én becs'szó nem nyomtam, teljesen akaratomon kívül történt a dolog.
Az első szülésem abszolút testen kívüli érzés volt, szinte transzban voltam végig, csak egy-egy foszlány maradt meg belőle, és azok is zömében belső érzések, benyomások. Nem volt egyáltalán durva vagy speciális szülés, alapvetően háborítatlan volt (kezdeti burokrepesztést leszámítva a kórházba érkezéskor), nyugiban hagytak szenvedni a férjemmel, szóval jó volt.
A másodiknál teljesen más élmény volt. Totál jelen voltam fejben, kb így "menjünk, tudjuk le ezt az egészet végre" alapon. Nem tudom, hogy jobb-e vagy sem, de abszolút kontrolláltam a testem (bizonyos) funkcióit, így amikor el kellett lélegezni a fájást, pont, mikor a baba feje félig már kint volt, vagyis pont a létező legrosszabb pillanatban, hát nem azt mondom, hogy kellemes volt, mert nagyon nem, de simán ellélegeztem. És így, hogy ezúttal a gátvédelem összejött, mondhatom, hogy sokkal kevésbé fájt ez a módszer, mint amikor repedt a gát, mert elsőre is szerettem volna gátvédelmet, csak akkor ugye nem tudtam ellélegezni semmit, így bizony szakította az utat magának a nagylányom. A kicsi békésebben érkezett vagy nem tudom, nála ez összejött, és bármennyire is fájt az a pont, amikor nem szabadott nyomni, a gátrepedésnél nem nagyon tudom, hogy van-e bármi ami jobban fáj így a szülés alatt :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!