Hogy bírtátok a kórházi napokat a második babával?

Péntek délelőtt szültem, vasárnap 11kor màr mehettem haza, pénteken és szombaton is behozta a párom a 2,5 évest, akit persze minden jobban érdekelt a babànál és nàlam- mondjuk ő az utolsó hónapokban iszonyatosan apás lett, úgyhogy kb fel sem tűnt neki, hogy nem voltam otthon...

Egyébként rémesen gyorsan telt az idő, kobb lett volna ha kicsit tovàbb lehettem volna kettesben a kicsivel úgy, hogy az ég világos semmi más dolgom nincs

Szombat éjjel szültem, kedd reggel mentünk haza, közben volt benn a 2,5 éves lányom 2x. Nagyon örültem neki, de jobbára csak a kicsire tudtam koncentrálni. Otthon már jobb volt a helyzet.

Az viszont nagyon hiányzott, hogy a császár miatt nem tudtam emelni, megdögönyözni a nagyot egy darabig, de roppant türelmesen kivárta. Még 3-4 hónappal később is figyelt rá, nehogy fájdalmat okozzon (már rég nem fájt semmim)

Én szörnyen nehezen bírtam. Ültem aznágyon, szoptattam a kislányomat, és patakokban folyt közben a könnyem, annyira hiányzott az akkor 21 hónapos kisfiam. Úgy álmodoztam Róla, mint a szerelmesek.

Iszonyatosan hiányzott, a hormonjaim durván megbolondítottak.

Én is császáros voltam. Az első látogatáskor, amikor a fiamat behozták, el is feledkeztem a friss varratokról, felkaptam a fiam, úgy ölelgettem. A férjem volt észbél, gyorsan ki is kapta a kezemből. A kisfiam is hiányolt engem.

2.terhesség problémás volt.összesen 9 hetet voltam kórházban,a terhesség többi részében pedig ágyhoz voltam kötve...Nagyon rossz volt nekem,a gyerek tökéletesen elvolt nagyszülőkkel apukával.

Azóta van 3. is.A 2 nagynak szinte nem is hiányoztam