Szülés után odaköltöző nagyszülő? Ti hogy bírtátok egyedül?

Mi sem engedtunk ide senkit. Mindent magunkninteztunk csinaltunk. Most a harmadik jon anyosom mondta idekoltozik mondtam felejse el. Ennyi. Pedig szeretem.

Nem halalos beteg az ember csak szult...

Szia, szerintem maradjatok inkább abban, hogy anyukád látogasson meg 2-3 naponta, vigyen meleg ételt, vagy akkor segítsen, ha kell, de pár óránál ne többet, főleg, ha ti nem is igénylitek.

Egy újszülött kisbaba a nap nagy részét átalussza, igazából csak enni kel fel, kicsit nézelődik (kb. 1-2 méterre lát csak amúgy is tisztán), aztán újra alszik. Van, aki a saját ágyában, van, aki csak az anyuka mellkasán hajlandó, ezt babája válogatja.

Nekem 3 lányom van, de soha nem kértem segítséget, nekem sokkal jobb volt otthon nyugiban, az első héten a férjem is velünk volt, amikor meg már dolgozott, akkor kettesben voltunk a babámmal. Nyugi volt, volt, hogy egész nap pizsiben voltam és összebújva pihentünk, nekem nagyon nem hiányzott más a lakásból akkor.

Anyósom küldött hetente egy rakás ételt, az nagyon jó volt, mert marhára nem volt kedvem főzni, tényleg egész nap a babámat csodáltam, figyeltem minden kis rezdülését, délután, amikor hazajött a férjem, bőven ráértem főzni és megcsinálni, amit kellett, addig meg ő gyönyörködött a kislányunkban.

Nekem nagyon sokat segített anyukám, bár nem költözött ide. Mondjuk közel lakuk egymáshoz. Ugyanabban a városban. Szóval nagyon nem kell utazni.

Ő hozott kaját. Nekem ez nagy könnyebbség volt. Első héten segített takarítani, mert császárral szültem és nem emelhettem nagyon nehezet, pl. egy vödör víz is nehéz volt.

A baba ellátása, a beletanulás éppen elég volt. Meg a napi kisebb házimunkák. A férjemnek is maradt feladat, beváráslás, meg nyilván ő is foglalkozott a babával.

Szóval én örültem a segítségnek. De ő nem akart ideköltözni :D

Akkor tudtam vegre a gyerekkel valo osszehangolodasra es a gyogyulasra koncentralni, mikor cegre mindenki elment. Anyukammal nagyon joban vagyok, anyosommal is, de keretlen tanacs igyis volt, idegesito kerdesek, pedig aztan anyu a konnyen kezelheto tipus, es valoban hatalmas segitseg volt, mikor felkelni sem tudtam, csak felve szoptatni, azt is sokszor sirva, hogy reggel behozta az osszevagott friss gyumolcssalit, ebedet fozott, probalt segiteni, ahogy tudott. Ha a ferjed ezeket meg tudja csinalni, es mar alapbol sem akarod, hogy jojjon amyud, akkor mondd meg neki ezt nyugodtan, ha ujra felhozza. Enhozzatennemazt is, hogyha kell segitseg, akkor azonnal fogod hivni (nalunk ez nem igazan opcio, mert messze lakunk). A szules idopontja egyebkent is nagyon valtozo, 37-42. het kozott barmikor megtortenhet, elore igy nem lehet tervezni, hacsak nem programozott csaszarod lesz.

En nem engednem oda a helyedben, legalabbis odakoltozni par hetre semmikepp. Mikor mindenki elment, hirtelen jobban lettem...

Nekem nagy segítség volt, habár nem közvetlen szülés után, hanem 2 hósan, hogy ott volt nekem 3 napig anyám, aztán 3 napig anyós, mert legalább volt, aki főzött és takarított, ugyanis nem minden baba alszik, az enyém gyakorlatilag átlag 15 órát (!) volt fenn egy nap és csak a maradékot aludta 10 perces alvásokban, vagyis 1,5 órát nem volt képes aludni és csak rajtam nyugodott meg. Ha meg volt az a 10 percem, vagy az apja foglalkozott vele, akkor meg pont arra volt időm, hogy fejjek (ami mellenként 10 perc átlagban), utána meg elmosogassam és fertőtlenítsem a dolgokat a következő fejésig. Szóval pont semmi másra nem maradt időm, plusz szeretem, ha kiszolgálnak, nem érzek lelkiismeretfurdalást és nem érzem magam sz¸r embernek, ha nem én főzök meg, hanem mondjuk anyám.

Ráadásul örültem a társaságnak, mert -habár lakópark-, ahol lakunk, mégis kihalt temetőhangulata van a sok CSOK-os családok ellenére, továbbá se bolt, se semmi, minden csak 1 óra séta a kp-ba, én meg nem vezetek.

Tudom, az én hibám, hogy nem neveltem meg az elején azt a kölköt (irónia), mert ha hagytam volna sírni, akkor még arra is maradt volna időm, hogy kisminkeljem magam.