Mért akarnak ennyire egyesek otthon szülni és mért tüntetnek a beszüntetése ellen?

én se értem azokat a nőket akik otthon akarnak szülni.....én FELELŐTLENNEK nevezem ezt.........nem igaz hogy pár napot nem bírnak ki a pi.....kon.......a kórházba.....nem én vagyok a fontosabb hanem a gyerekem.........ezen nagyon fel tudom húzni magam.........mindíg jönnek a félhomályt akarnak meg ne legyen beavatkozás..........nekem az elsőnél volt "beavatkozás" meg jó erős lámpa .kit érdekel egészséges a gyerekem....míg a másodiknál félhomály és semmi beavatkozás nem volt...pedig nem kértem én..........

bocsi a hosszúságomért:))

Nem tudom, hogy a 10. 11-es válaszoló melyik vidéki kórházban tapasztalta az általa leírtakat. Én is vidéki kórházban szültem, de semmit nem tapasztaltam az általa leírtakból. Az, hogy a szülő nők közé beteszik az abortuszon átesetteket, azért is fura, mert a frissen szült anyukák a gyermekágyas osztályon vannak, az abortuszon átesettek pedig a nőgyógyászaton. Én a magam részéről nem szülnék otthon, mindkét alkalommal amikor a gyermekeim születtek kellemes emlékek maradtak bennem. Mondjuk nem vagyok egy ősanya típus, sem egy hisztis nő.

Én megértem a Geréb Ágnes féle törekvéseket is, hogy legyen legális az otthonszülés. De aki ezt bevállalja, az utána maradjon csendben, ha baj van, és ne kezdje el szidni az orvost meg a szülésznőt, hogy elcseszték az életét.

Geréb Ágnesnek egyébként szülésznői végzettsége is van, nemcsak szülész nőgyógyász orvosi diplomája.

10:11-es vagyok.

Idén januárban szültem 3. babámat. Annyi abortuszos nő volt, hogy nem fértek el a nőgyógyászaton (6 db 3 ágyas kórterem), viszont mivel kevés szülés volt, így ők is a mi osztályunkon voltak.

Elég gáz volt, mert ez egyik babát elvitték egy másik városba gyerekintenzívre, az anyuka meg ott maradt az abortuszosok között gyerek nélkül 4 napig.

Aki meg azt ,mondja, hogy kibír 5 napot mindegy hogyan, annak ajánlom hogy ne kérjen semmiféle alternatív lehetőséget:

-apa váróteremben várakozhat

-beöntés kötelező

-csak fekve szabad vajúdni

-Oxitocinos infúziót mindenkinek

-kitolási szakaszban lábak kikötve

-ha nem haladsz, kinyomják belőled

-fájdalomcsillapítást felejtsd el

-szülés után közvetlenül elviszik a gyereked, pár másodpercre látod, amint egy nővér szalad vele és nyomja a víz alá fürdetni

-jó esetben már 6 óra múlva láthatod/szoptathatod 15 percig, de csak akkor ha már túl vagy egy újabb zuhanyzáson, ha nincs erőd egyedül kibotorkálni a zihanyzóba (25m oda -25 vissza) akkor a babázáshoz sincs, tehát ki sem hozzák neked

-3 óránként láthatod, de éjszaka semmiképp

-látogatás nincs

Végül megkapod a gyereked, hazaérve látod először meztelen a csöppséged, kicsomagolva szinte lila a feneke, úgy be van gyulladva ...

És csak ülsz a kezedben a babáddal és nem adod oda senkinek, végre a tied!

előző vagyok, és ami lemaradt:

14 éven aluliak nem jöhetnek be kórházba, tehát a többi gyerekedet felejtsd el, felnőtt is csak 14-16 óra között, lent a társalgóban.

Ha császáros vagy ágyhozkötött vagy, akkor a kinti portán leadhatják a csomagot és ha a nővéreknek eszébe jut, akkor pár nap alatt el is jut hozzád.

én vidéken lakom és itt is hasonlóak a körülmények, ha nem is ennyire gáz, de nem sokban különbözik!

és még ami kimaradt, hogy a gátmetszés elsőt szülő nőknek kötelező, mert a főorvos úr úgy látja jónak. kész, punktum. 2010, Magyarország.

és ugyan van szabad kórházválasztás, de hogyan oldjam meg? kocsikázzak folyó magzatvízzel pár órát a kívánt kórházba? vagy béreljek szállodai szobát pár héttel a kiírás előtt, hogy a közelben legyek? vagy verjek sátrat? ha nincs pénzed magándokira, klinikára, szinte esélytelen a dolog.

még mindig 10:11-es vagyok

tudod ha nem lennének a forradalmárok te sem mehettél volna a kistesódat megnézni vagy a beteg gyerekeddel sem lehetnél bent a gyerekosztályon stb.

de látom úgyis csak azt hiszitek el, ami az tvben/újságban szerepel, pedig az ilyen kórházakról sose írnak

Lehet, hogy kicsit off, de ha már kórházakról van szó mesélek nektek valami jót, hogy megszépítse a napotokat.

Én tavaly nyáron szültem a miskolci megyei kórházban.

Az igaz, hogy fizikailag az egész szülészet erősen felújításra vár és elvileg már vagy fél éve megy az építkezés is. Erről a részéről ennyit.

Sokan óvtak ettől a kórháztól, viszont a dokim itt van, és eddig velem mindig rendesek voltak, hát itt szültem.

Néhány tapasztalatomat megosztom veletek:

A szülésznők (nem volt fogadott) korrektek voltak, segítőkészek és odafigyeltek ránk, bár a vajúdás alatt a párommal elegek voltunk egymásnak többnyire. A szülés utáni pocsék állapotomra is nagyon odafigyeltek, nem legyintettek, hogy majd megerősödik az anyuka, hanem komolyan vettek. Törődtek velem. A helyhiányról meg nem a dolgozók tehetnek.

Az ügyeletes doki sem szadizott, hanem fájások között nézett meg, ha szükséges volt, amíg a dokim nem volt bent.

A csecsemős osztályon az egyik nővér ha kellett másfél órát ült bent velünk a szobában, nekem a szoptatásban segített, a szobatársamnak a bedugult tejcsatornáját tette helyre. Persze volt, aki nem volt ennyire elhivatott, de volt, aki segített.

A gyerekemet jó gyorsan kihozták, onnan velem volt, nem is támogatják nagyon a gyerekek "beadását", de amikor kellett (mondjuk mosdáshoz), akkor vigyáztak rá, ha kértem.

Egy nővért a jó lelkéért és emberségéért a mai napig áldok, de nem akarom leírni miért, mert még utólag sem akarom, hogy a jó szíve és segítőkészsége miatt akár névtelenül is bajba kerüljön. Apró dologgal nagyon nagyot tett értünk.

A főnővért a mai napig kedves ismerősként üdvözlöm. És örül neki.

A gyerekem leletei után és a vizsgálatok után a saját orvosom járt el, a létező összes szakemberrel konzultált és tájékoztatott. Sajnos kellett.

ÉS amikor mégis átvitték kivizsgálni a gyerekemet a koraszülött osztályra (nem volt kora, tumorgyanú miatt), akkor megtapasztaltam az ottani dolgozók emberségét. Nővérekét, orvosokét egyaránt. Mert szeretettel voltak a lányom iránt, mert helyre tettek, amikor kiborultam, mert törődtek velem is, amennyire lehetett és mert biztonságban tudhattam a gyereket. Mert a gyerek érdekeit tartották mindig szem előtt.

Voltak olyan dolgok is, amik annyira nem voltak jók. De azok eltörpülnek ennyi jó mellett.

Én hálás vagyok, hogy ilyen emberekkel hozott össze az élet.

Ezt most találtam:

[link]