Elsőnél igen, másodiknál nem.
Nekem a második jobb volt.
Mert 7órát végigvajudtam ugy, hogy rám sem néztek, csak csitítgattak. Én ott kiszolgáltatva könyörögtem az élezemért a fájdalomtól, férjem meg nem győzött az orvosokkal veszekedni, csináljanak már valamit, mert nem tudja nézni tehetetlenül, ahogy szenvedek.
Másodszorra nem jött be, nem kellett még miatta is aggódnom.
1#
Nem jött be egyik szülésnél sem. Én introvertált vagyok, utálom, ha nyüzsögnek körülöttem, mikor rosszul vagyok. Olyankor nem akarok látni ott senkit, még a férjemet se. És mivel én is az egészségügyben dolgozom, a kórházi környezet se zavart, hozzá vagyok szokva.
És nem fosztottam meg a férjemet semmi nagy élménytôl, ugyanis ô is egészségügyis, látott már szülést nem egyet, ezért ô se akart bejönni. Szóval közös döntés volt.
Bent volt, bár a terhesség alatt sokszor úgy gondoltam, nem kéne (ő sem mutatta nagyon jelét, hogy akarja), mert hajlamosabb volt átvenni tőlem a stresszt, ahelyett, hogy segített volna megoldani.
Ezzel szemben pozitívan csalódtam benne, iszonyat sokat jelentett a jelenléte, ami meglepő, mert én amolyan magányos harcos vagyok. Nem esett kétségbe semmin, támogató volt. És azóta is emlegeti, nem érti, kollégái, akik rossz élménnyel voltak a szülésről, hogy bánhatták meg, hogy bent voltak.
Nekem ott volt, és rengeteget számított, hogy nem hagyott egyedül, ketten csináltuk végig (ikerszülés).
És nem, nem romlott meg a kapcsolatunk, söt inkább sokkal jobb lett a szexuális életünk is, egyszerüen minden gát megszünt kettönk között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!