Szülés utáni depresszió!?
Szeretném felvenni a kapcsolatot olyan anyukákkal, akik átestek szülés utáni depresszión. Sajnos nekem is ez van jelenleg, és borzasztóan érzem magam, pillanatnyilag nem látom a kiutat. A párom elintézte annyival, hogy neki már elege van az önsajnálatomból, a közvetlen környezetem előtt pedig nagyon szégyenlem és titkolom is a dolgot. Amikor senki nem látja, akkor nagyon sokat sírok is. Úgy érzem, hogy nem önsajnálat, ami nálam van, napok óta nem alszom, ha el is alszom, hamarosan fent vagyok, ismét csak a szorongás fog el és képtelen vagyok visszaaludni. Folyton szorongok, önmagamat vádolom mindenért, főleg azért, hogy nem tudok semminek örülni, miközben mindenki egy boldog és mosolygós anyukát akar látni. Rosszabb óráimban még a babámnak se tudok örülni, étvágytalan vagyok, csak jár az agyam és a kiutat keresem. Úgy érzem képtelen vagyok megküzdeni az anyaság óriási felelősségével, ha fent van a baba, folyton attól félek, hogy mit csinálok rosszul vele kapcsolatban és mi lesz, ha nem tudom megnyugtatni, mi lesz, ha majd beteg lesz, hogyan leszek egyszerre szuper anyuka, jó feleség és jó nő, vajon eléggé szeretem-e a babámat, stb... Borzasztóan szégyellem azt az érzést is, hogy megkötve érzem magam, bezárva a 4 fal közé.
Privát leveleknek is nagyon örülnék, ki hogyan élte meg, igénybe vett-e szakorvosi segítséget, meddig tartott kilábalni belőle, stb... Minden érdekel a témában, írjatok kérlek, teljesen úgy érzem, hogy magamra maradtam a problémámmal és képtelen vagyok megküzdeni vele...
Kedves Utolsó Válaszadó!
Hol laksz? Én székesfehérvári vagyok, ha teljesen véletlenül Te is fehérvári lennél, akkor néha összejöhetnénk egy közös babakocsis sétára, beszélgetésre! Ha nem fehérvári vagy, akkor ha gondolod, írhatsz nekem privát levelet is, megosztanánk egymással a nehézségeket, szerintem sokkal könnyebb úgy, ha az ember nincs egyedül a gondjával.
Mindenképpen jó ötletnek tartom, hogy segítséget kérj, mert hiába érzi az ember, hogy "kemény csaj" a talpán, vannak dolgok, amiben kénytelenek vagyunk segítséget kérni. Ez van és kész. Az én orvosom azt mondta, hogy ezt a kínzó lelkiállapotot sokáig el kell viselnem, sokáig tűrnöm kell, mert bizony a lelki egyensúlyt helyreállítani igen nehéz feladat, de nem lehetetlen! Nagyon fontos, hogy az ember maga is le tudja zárni saját magában az őrlő gondolatokat, és ezek lezárásához is bizony kell néha a külső szemlélő (pl. pszichológus) látásmódja. Én már voltam depressziós, nagyon komoly lelki válságban voltam ezelőtt 6 évvel, 1 év alatt helyrejöttem, tehát a remény megvan, hogy van kiút, csak nem szabad feladni és kérni kell azt a segítséget, mert miért szenvedjünk feleslegesen, ha nem muszáj? Nagyon-nagyon sok erőt kívánok Neked!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!