Szülés utáni depresszió!?

Szia!

Nem akarok privát írni, hogy akit érdekel lássa, olvassa velem mi történt. Nem szégyenlem, mert ez bárkivel megeshet, és ne érezd magad te se szégyenben, hisz nem vagy egyedül! Hiába legyintenek sokan, hogy ezt titkolni kell!

Hónapokig szinte rettegtem egyedül maradni a babával. A szoptatás nem ment, sőt tejem sem volt. De mindenki a családban, a védőnő a gyerekorvos mondta, hogy akkor is ciciztessem, mert kell. Persze hogy nem akart, ha nem jött belőle semmi! Üvöltve tépte le magát akárhányszor próbálkoztunk, én meg bőgtem a bűntudattól.

Hasfájós lett, és csak sírt és sírt és sírt. Mindent végigpróbáltunk, aztán mégiscsak kórház lett a vége. Persze mindenki engem gondolt rossz anyának, jöttek tucatszám a kéretlen tanácsok...pedig ha tudnák mit éltem át...hisz ki bírja ép ésszel azt, ha a várva várt (tervezett baba volt) kincse fájdalmasan üvölt órákon át és nem tud segíteni rajta!

A párom egyre kevesebb időt töltött velünk, nem bírta a sírást, meg hogy én is egyre ingerültebb lettem, a fáradt elutasításomról nem is beszélve. Tudom, hogy nem csalt meg, a munkába menekült. De nagyon fájt, hogy nincs mellettem, és magamra hagyott...

Végső elkeseredésemben már az öngyilkosságra is gondoltam, de féltem, hogy akkor az anyósom az az álnok kígyó megkaparintja a gyermekem. (3 hetes kisbabával rakott minket utcára, hogy nem bírja a sírást, holott még nem rendeződött az adásvételünk a lakásunkra)

Nem bírtam tovább, és mikor közel 5 hónapos volt a kicsi elmentem az új védőnőmhöz. Szó szerint kiöntöttem neki a lelkem. Nagyon jó asszony, soha nála jobbat. Felhívott egy szakorvos ismerősét, s gyorsan kaptam időpontot. A rendelőbe nyugodtan elvihettem a kicsit is, diszkrétek, gyorsak voltak. Kaptam antidepresszánsokat, nyugtatókat. 2 hónapig szedtem, s bár felszedtem vagy 8 kg-ot de helyrejöttem. Utána már csak nyugtató volt, most meg már semmi nem kell.

Élvezem az anyaságot, már nem görcsölök semmin. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, ki mit mond. Érdekes módon a férjem is máshogy áll hozzánk, a kicsit imádja, s velem sem vitázik annyit. (régebben sok mindenbe belekötött, úgymond rúgott még rajtam egyet, mert tudta, hogy felidegesít vele) Igen, tápszeres volt a babám, de nem lett torzszülött. Szép, fejlett, s immár boldogan vigyorogva gázolunk a levelesben.

16 hónapos baba anyukája

Szia !

Sajnos én is átestem rajta.A lányom már 4-5 hónapos volt mikor telibe kapott.Sírtam-sírtam és nem ettem.Azt képzeltem,hogy borzasztó anya vagyok és mindenki csak arra gondol-arról beszél,hogy mennyi mindent csinálok rosszul.

Én is kaptam a rengeteg ostoba tanácsot.Valamikor az volt a vég mikor az egyik ismerősöm beszólt,hogy nem jól tisztítom a gyerek fülét.

Akkor jött a frontin. Negyedekkel kezdtem aztán már kettesével nyomtam magamba.Gyógyszerfüggő lettem!

Közben míg fizikailag "jobban"voltam.A lelkem őrlődött tovább.

A párom reggeltől estig dolgozott,úgy éreztem,hogy teljesen egyedül maradtam a picivel,meg hogy már nem is szeret.Az utolsó fázis az volt mikor a gyereksírására ordítással reagáltam.Igen,nagyon szégyellem ,de sajnos olyan voltam mint egy megsebesített vadállat.Na akkor leültem és végig gondoltam mindent.A páromnak elmondtam mindent de ő csak hisztinek titulálta.A magam és a gyerek érdekében akkor fogtam a motyónkat és visszaköltöztem szüleimhez.Más megoldást nem láttam!! Anyukám és testvéreim óriási szeretettel és türelemmel vettek körbe.

pl hugom vigyázott a kicsire mi meg anyával elmentünk fodrászhoz,ruhát venni stb.

Vagy mikor megfürdettem a gyereket és lefektettem,de nyügis volt,akkor anyukám ringatta míg elláttam magam tisztességesen.(fürdés,hajmosás,testápoló stb))

Tudom durva de óriási szükségem volt rá.Aztán hihetetlen erőre kaptam sokat sétáltam kicsivel kirándultunk,játszottunk.Végre meggyógyultam!!! Időközben a kapcsolatunk is rendeződött a férjemmel.Ennek már sok éve és boldogan élünk azóta is 3-ban.A lényeg,hogy találd meg a saját utad,az örömöd forrását.

Merj őszinte lenni saját magadhoz.Szégyellem ezt az időszakomat,magamban csak a "sötét középkornak " hívom.De elmúlt a lányom azóta 6éves és boldogok vagyunk.Na meg kiegyensúlyozottak:)))