A szülés tényleg borzasztó, vagy lehet pozitív élmény is?

#39 Nem én mondom továbbra sem, hanem az orvosom. Bocs, hogy hiszek egy hozzáértőnek. Ebből is látszik, hogy szerettek sokan túlozni, mert egy szülésnél nem alapvető dolog, hogy szétszakad minden. Pont arra van a gátmetszés, ami ma már minden szülésnél alap, hogy ne kelljen szétszakadni.

Én gátvédelemmel szültem, sem vágás nem volt, sem szakadás, de attól még nem kellemes egy ~10cm átmérőjű kemény kis buksit kinyomni ott. De ez még a kisebb gond, a tágulás maga, a vajúdás azért nem kicsit fáj, és bár tény, hogy nekem a menstruációm nem szokott különösebben fájni, azért ritka az, amikor valakinek annyira görcsöl a hasa olyankor, hogy ne tudjon megszólalni, márpedig azért amikor a fájások már igen aktívak, akkor egyszerűen beléd ragad a szó. Pedig nekem könnyű szüléseim voltak, abszolút nem sajnáltatom magam (az elején válaszoltam is, talán a #3 voltam?), de amikor a szülésznő vette fel az adatokat (ügyeletben szültem), kérdezgette a gyerek nevét, lakcímet, stb, akkor azért voltak pillanatok, amikor inkább csak ránéztem a férjemre, hogy ő válaszoljon, mert nekem egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Amúgy igen, egy férfi orvos akárhányat is látott, nem élte át, fogalma sincs, milyen érzés, ne ossza az észt arról, hogy a nők csak hisztiznek igazából. Ha ennyi empátia szorult belé, akkor én inkább nem szülnék nála, mert akkor csak téged is elhallgattatna, amikor sikítanál a fájdalomtól és megalázna, ami nem mondhatnám, hogy túl jól esik egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben. De persze, te tudod, te döntésed, majd meglátod végül, hogy hogy alakulnak a dolgok. Kívánom neked is a legjobbakat, őszintén, legalább olyan jó szülésed legyen, mint nekem volt, de azért tényleg érdekelne majd az utólagos beszámolód, hogy végül az orvosodnak volt-e igaza, vagy nekünk.

Minden szülés más, még ugyanannál a nőnél is. A testvérem mondta az első után, hogy ha nem lennének feledékeny nők, kihalt volna az emberiség. Az első szülésem után teljes mértékben igazat adtam neki. Akkor és ott kibírhatatlannak éltem meg a fájdalmat, később halványodtak a rossz emlékek és a kisfiunk minden nap emlékeztet rá, hogy megérte. A második szülésemnél annyira gyengék voltak a fájások egy combosabb menstruációhoz képest, hogy sokáig nem hittem el, hogy már vajúdok. Az elsőnél 24 óra vajúdás után 2 óra volt a kitolás, a másodiknál 4 óra gyenge görcsölés után pár tolás. Édesanyám négyszer szült: az első után úgy állt fel, hogy ha csak ennyi volt, jöhet a következő, az utolsó után pedig, hogy ha ő lett volna az első, egyke lett volna. Persze, számít a hozzáállás, de maga a szülés is, ki és hogy éli meg.