Vajon mi az oka a szülészeti erőszaknak?

50!

Egyetértek, mi is sokszor beszéljük a kollégákkal, hogy ha szabad orvosválasztás lenne, akkor mindenki motivált lenne jól dolgozni.

Én fogorvos vagyok, a belefásultságra szeretnék reflektálni, saját tapasztalat alapján. 5 éve praktizálok, egy kis faluban és egy mezővárosban kezdtem dolgozni. Remegő kezű kezdőként kiváló tanulóhely volt mind a kettő, különösen a falu, ahol pont a szakma alapjai jöttek nap, mint nap. Csak most már eltelt pár év, vágyom ennél többre, jogosítványom is van hozzá. Csakhogy nincs kinek. Ha véletlenül be is jön olyan száj, akkor pénze nincs rá, mivel hiába tb alapú - körzetes - rendelő, a pótlások fizetősek (most nem mennék bele a részletekbe). Ha kimondom azt, hogy erre a fogra korona kell, 45000 forint, többen leesnek a székről, hogy annyi pénz a világon nincs. Az én betegeim nagy része perifériára szorult, Romániából áttelepült cigány, többen közülük a szó klasszikus értelmében analfabéta. Nem ritkán mi segítünk kiválogatni az iratait a betegnek, mert nem tudja, mi az a TAJ kártya, vagy a saját nevét nem tudja leolvasni. Komoly percek mennek el, míg a demens néninek vadásszuk a gyógyszerét, mert magától megtippelni sem tudja (reggel a kis kerek fehér, este a szögletes sárga - ennyit tud mondani), de én meg nem húzhatok neki úgy fogat, ha nem tudom biztosan, milyen terápiát kap és egyáltalán mire. Ez hosszútávon iszonyatosan idegőrlő. Veszem a fáradságot és elmagyarázom mindenkinek a helyes fogmosást, annak a technikáját és eszközeit, csak éppen sokszor olyan embereknek teszem ezt, aki a jobb és bal kezét nem tudja megkülönböztetni. Komoly mentális teher számomra elfogadnom azt a tényt, hogy az a 15 éves gyerek, aki most bejött hozzám akut panasszal, akkor is teljesen fogatlan lesz 18 éves korára, ha én a fejemen pörgök, mint a büdösbogár, mert a szüleit nem érdekli a folytatás, nem veszik meg a megfelelő eszközöket, nem adnak neki olyan táplálékot, amúgy az egész család halmozottan hátrányos helyzetű. Csak éppen én vagyok az, aki a teljes fogatlanságba "átsegíti", mert nekem jut osztályrészül a feladat, hogy kihuzigáljam a fogait. Mintha a szülő mondaná az ítéletet és én lennék a hóhérja. Ez a betegem most tart ott, hogy a felső állcsontján 8 fogát már csak húzni lehet mindenképpen (aki nem tudná, most 14 foga van felül, meg várunk valamikor még 2 bölcsességet), a mondjuk menthető fogai meg csak több lépcsős kezeléssel, pótlással (pénz) tarthatóak meg. Nem erre esküdtem fel. Gyakran látok 3-4 éves kisgyerekeket is, akiknek szó szerint ki van rohadva a szájuk, altatásban kellene az összeset eltávolítani, nehogy komolyabb baj legyen (kórház, halál), de ezek az emberek még a legközelebbi mezővárosig is problémásan tudnak eljutni, altatásos gyerekfogászat meg nyilván nincs minden tanyán. Én egy alapellátó vagyok, nem tudok 3 éves, nehezen kooperáló, néma gyerekekkel foglalkozni, mert nem erre van a rendelő berendezve, különösen nem úgy, hogy közben a 20 éves anyuka hozza a 2 másik purdét, pocakban a 4. Több 14-16 éves kismamám is volt már egyébként. Az olyan apróságokról nem is beszélve, hogy vannak elképesztően bűzös, koszos emberek, volt olyan, akitől rendesen öklendeztem, olyan undorító volt, előfordult, hogy át kell öltöznöm, mert beszennyezi a ruhám. És ennek a szájába kell nyúlnom, el lehet képzelni, hogy ott is milyen feladataim vannak, hát nem fogfehérítés, meg implantálás.

Múlt évben többször sírva jöttem haza. Egyszerűen én nem ezért tanultam, ezért kár volt csontsoványra fogynom adott vizsgaidőszakban, ami itt zajlik, ahhoz kár volt orvosi egyetemet végezni, mert nem orvosi kompetenciáknak megfelelő feladatokat látok el. Szerencsére én ezt felismertem. Itt hívom fel a figyelmet, hogy az orvosi eskü alapja a nil nocere, vagyis ne árts. Ember vagyok én is, és lehetnek rossz gondolataim másokkal szemben. Lettek is. Ezt ismertem fel, és tudtam ,hogy ha nem váltok rövidesen, részint meggyűlölöm úgy a munkám ,hogy nekem ebben még kb 30 évig biztosan kéne dolgoznom (fogorvosiról azért nehezen vált az ember), ráadásul akkor már benne lesz az a faktor, hogy a gyűlölet talaján esetleg ártok is. Időben kapcsoltam, jött is pont egy jó lehetőség, váltottam. Ég és föld, újra beleszerettem a munkámba. Csakhogy sokaknak nincs meg ez a lehetősége. Nekem is mázlim volt, de egy általános orvos, aki kórházban praktizál, az maximum másik kórházba tud átmenni, és tudjuk, mindenhol ugyanaz a sz@r van. Nálunk egyszerűbb a váltás (bizonyos pontig), hiszen egy fogorvosi diplomával számos kompetencia lefedhető és az általad berendezett rendelőben azt csinálsz, amit jól esik. De egy szülést nem fogsz levezetni az utca végi magánrendelődben, és számos orvosi szakvizsga sorolható ide, ami mindenképpen kórházi körülményeket kíván.

Még egyszer leírom, 5 éve dolgozom. Ennyi idő is elegendő volt, hogy belefásuljak, pedig sem rasszista nem vagyok, sem embergyűlölő, kifejezetten híres vagyok az empátiámról, hiszen én is nehezebb sorsú családból származom. És mégis itt tartok. Sok mindent megmagyaráz ez is.

Ezt én értem, bár továbbra sem kaptam semmilyen tényt ezzel kapcsolatban, csak a "szöveget". Ha van egy kórházban egy nap 100 szülés, akkor valóban ebből 90 nő úgy érzi, hogy szörnyűség történt vele? Ekkora ez az arány, hogy tényleg minden orvos barbár, aki megnyomorítja a nőket meg a gyerekeket? Ez valóban így van, vagy most csak kitört valamiért belőled ez a panaszhalmaz?

De ha senki sem bízik az orvosban meg a kórházban, akkor miért nem akarnak a nők tucatjával otthon szülni? Hiszen akkor dönthet, egy barbár sem szól bele, hogy mi lesz, úgy csinálja, ahogy akarja. (tudom, hogy vannak feltételek, de akkor sem látom a tömegeket, akik ezt igénybe akarják venni). Hiszen itt többször ki lett fejtve, hogy a legtöbb szülés simán lemegy és nem igényel közbeavatkozást. Tehát ezek szerint sok szülés beleférne a feltételekbe.

Volt itt fentebb egy történet, hogy vajúdott valaki, de nem tágult. Ilyenkor mit kellett volna tenni? (ismétlem, nem vagyok szakember, nem értek hozzá). Mi lett volna a megoldás? Valahogy én azt nem tudom elhinni, hogy elmegy az összes magzatvíz és ez az egész kórházban senki sem érdekel, hagyják kínlódni a sarokban. Tényleg ez történt? Akkor miért nem perli őket? Nincs egy rokona sem, aki látogatta volna és látja, mi történik? Nekem ez nem áll össze.

Miért csak a szülészeten van ez? Más osztályokon is ennyi az úgynevezett erőszak?

Egyébként hányszor szültál már, hogy biztosra állítod, hogy a nők 90%-ával ez történik?

Jó, hogy minden egyes szólést egy kalap alá veszel lassan, de azért erősen kétlem, hogy mindenhol kizárólag bunkó parasztok dolgoznak.

Az otthonszülés egyébként legális itthon is.

Nézd #53, esetleg ilyenre gondolsz? Ezt pár napja találtam egy otthonszülős csoportban.

[link]