Vajon mi az oka a szülészeti erőszaknak?

Amúgy meg nem 10-ből 2 esetnél szükséges. Sokkal kevesebb. Mármint nem az, amikor be kell adni valamit, hanem amikor olyan helyzet van, hogy számít az az 1 perc, amíg beszúrják a branült. Sokan azért nem akarják, hogy legyen bennük rutin branül, mert így sokkal könnyebben, kérdés nélkül belenyomnak egy kis oxit. Nekem is ez volt, utólag mondta a férjem, hogy neki mondták, hogy nekem adnak oxit.

Én eleve rendszeresen szőrtelenítek és oda se mennék szülni egy nagy bokorral, de nem azt hallottam azokról a száraz, eldobható borotvákról, hogy annyira kellemesek lettek volna. És el lehet amúgy látni egy szőrös nőt is, nem arról van szó, hogy borotválás nélkül nem tud szülni.

Azzal a részével természetesen egyet értek, hogy elfogadhatatlan, ha rondán beszélnek valakivel, ha nem kap megfelelő felvilágosítást valaki, ha nem szólnak és kérnek engedélyt bizonyos beavatkozások előtt.

Azzal is egyet értek, hogy az önrendelkezés fontos, ha valamit nem akar, írja alá és kész.

A baj az, hogy hiába írja alá, ha baj van, akkor is az orvost veszik elő, mert ráfogják, hogy a nőnek laikusként nem volt elég ismerete, hogy helyesen mérje fel a helyzetet.

De egyébként bármikor kiejtem a számon, hogy akkor tessék aláírni, hogy saját felelősség, valahogy egyiknek se akarózik. Pedig nem szoktam sem fenyegetőzni, sem megfélemlíteni őket.

De ahogy az ő kezébe adnám a dolgot, rögtön visszakozik.

"De egyébként bármikor kiejtem a számon, hogy akkor tessék aláírni, hogy saját felelősség, valahogy egyiknek se akarózik. Pedig nem szoktam sem fenyegetőzni, sem megfélemlíteni őket.

De ahogy az ő kezébe adnám a dolgot, rögtön visszakozik."

Ez rendszeresen tapasztalható nálunk is. Sokan csak hisztizni szeretnek, de amikor nekik kellene felvállalni a saját döntésükért a felelősséget, akkor egyből behúzzák fülüket-farkukat. Rengeteg ilyen típusú beteg van. Semmi sem jó nekik. Az ilyen maradjon otthon. Segíteni nem lehet neki, hiszen semmi sem elég jó szerinte.

Én szívesen vennék tényeket ezzel a témával kapcsolatban (nem vagyok se kórházi dolgozó, se a másik oldal tagja - tehát teljesen objektívan). Mert ugye a neten mindig csak a kirívó eseteket lehet olvasni.

De vajon ezek az esetek hány százalékát teszik ki az összes esetnek? Valóban lehet ebből általánosítani, hogy az összes szülészeti dolgozó barbár?

A kérdező és a többi "alany" ért a szülészethez, maga is orvos vagy képzett szakember? El tudja dönteni, mi szükséges és mi nem?

A fenti soron is érdemes elgondolkodni... ha annyira tudják, mi szükséges és mi a nem jó, miért nem vállalják a felelősséget a saját döntésükért? Ha meg valami nem úgy menne, akkor miért az orvosé lenne a felelősség, mert akkor tuti az menne, hogy mert az orvos nem csinált semmit.

Ugyanakkor hány olyan sztorit lehet olvasni, aki meg épp azon panaszkodik, hogy rá sem néz senki egész idő alatt. Akkor most mi az elvárás? Hogy az orvos álljon ott mellette (hátha mégis történik valami), de csak fogja a kezét és kedvesen mosolyogjon? Legyen ott végig, de ne csináljon semmit?

Ha hagynak vajúdni, az a baj, hogy fáj, ha császár, az a baj, hogy miért nem természetes. Nincs itt jó megoldás, mert a szülés szar.

Tudom, hogy én is le leszek pontozva, mert nem azt hajtogatom, amit itt a többi, de el tudom én képzelni, hogy van elég szülő nő, aki már úgy viselkedik, hogy nem lehet bírni. És ha rászólnak, hogy ugyan szedje már össze magát, akkor bunkók a dolgozók (azt is elhiszem, hogy van alapból bunkó dolgozó is, de hogy ilyen mennyiségben, az már számomra gyanús).

46-os, mit tartasz elfogadhatónak? Nehogy màr a szülő anya ugràlja körbe a szemèlyzet igènyeit. Az anya ès a kisbaba jòllète kène legyen az első.

Èn rengeteget üvöltöttem vajùdàs alatt, rettemetesen fàjt. Nem szóltak èrte, nem èreztèk ùgy, hogy az ő kènyelmük fontosabb. Volt plyan beavatkozàs, amit elutasìtottam, volt, amit màsodik felajanlàsra fogadtam csak el. Kaptam beszòlàst, de szò sem volt olyan hisztiről, amit Magyarorszàgon levàgtak volna.

Én az eddigi válaszokon túl hozzátennék még valamit, bár ez kicsit összetettebb és inkább magánvélemény, de fogok tudni konkrét példát is írni.

Ha megnézed kérdező a szülészetet, az orvosok jó része férfi és sokan közülük már eleve idősebb, akár nyugdíjas korú is. Aki most 60 pluszos, azok még anno, a szocializmus alatt tanultak, egy olyan érában, amikor bárkiből lehetett bármi, nem hogy nem számított az előtanulmány, de sok esetben még direkt előny is volt a hátrányos helyzet. Ha megnézed a szocializmus előtt kikből lettek orvosok, az értelmes, tanult, művelt emberekből. Aztán jött egy időszak, amikor - mondjuk ki - a tehén s3gge mellől elszabadult paraszt is azzá válhatott. Igen, kiválóan tudott sebet varrni, de attól még a lóf@sz lógott ki a száján és az élet minden más területén ugyanaz a paraszt maradt. Akard egy ilyennek elmagyarázni, hogy minden élet iránt ugyanazt a tiszteletet kell érezni és a különböző siettetésekkel, meg "jóvanazúgy és így szoktuk" hozzáállással életre szóló traumákat lehet okozni, mind testileg mind lelkileg. Megkérdőjelezhető maga az orvosképzés is, hogy vajon aki a 60-as években tanult, annak van-e olyan tudása, mint aki most végez - nyilván nem nagyon, maximum az igazán elhivatottak követik az aktuális trendeket és képzik magukat tovább, de a többség, aki eleve nem is volt elég értelmes, ezt nem teszi. A környezetemben több példa is van erre, de valszeg mindenki tud ilyet. Elegendő csak bármelyik nyugdíjas korú orvosra gondolni, akiknek a munkájukhoz manualitásra van szükség - a szülészet is bőven idetartozik. Miféle élettant tanultak ezek? Nem tudják, hogy a korral a reflexek, a tapintás, az érzékelés, a kézügyesség romlik? Hány 80-hoz közel lévő orvost ismerünk? A saját gatyáját lehugyozza, de sunciban könyékig turkálni, na azt kell. Nem azt mondom, hogy esetleg (esetleg!) nincs meg a tudásuk, ami egy következő generáció kineveléséhez kell, de ők tipikusan nem azért vannak ott, mert szakmailag annyira topon vannak, ezek saját egoból vannak ott, ahol. Pontosan tudják, hogy honnan jönnek és egy kicsit lehet istent játszani az ilyen emberek között.

Közvetlen környezetemben él ilyen példa. Ő is valaha orvos volt, bár ha ezt így kimondod, örülhetsz ha nem megy neked ököllel, annyira felháborodik azon, hogy nem díszdoktorként tekintesz őrá, aki közel 30 éve nem praktizál (amúgy nincs is érvényes engedélye az országban, mivel Romániában élt és dolgozott). Ő az, aki amúgy a taknyát hangosan szívja, mert egy zsebkendő már luxus, aki úgy megy ki a városba, hogy lepecsételt reklámpólóban és lyukasra fingott nadrágban. A vasárnapi ebédnél pedig felháborodva közli, hogy őt nem süvegelték meg az utcán, mert anno, amikor ő orvosként praktizált egy kis faluban, ahonnan ő is jött (és igen, a tehén s3gge mellől), ott bizony épp hogy hason nem csúsztak előtte.

Másik példa: szintúgy Romániában, a fantasztikus orvosképzésben részt vett hallgatók nem tudták, hogy hogyan lehet (ugye fogamzásgátlás hiányában) valahogy mégiscsak csökkenteni az esélyt a teherbe esésre, így sorra potyogtatták oda a kollégiumba a gyereket. Volt olyan, akinek 11 hónap különbséggel születtek gyerekei. Ez a következőképpen történt: mikor a kollégiumban híre ment, hogy a hallgatótársuk, nevezzük Marinak, vajúdik, a fél kollégium felvonult és tátott szájjal nézték végig a saját hallgatótársuk szenvedését, széttárt vagináját, meg ami még így szülés közben történik. Mentek mozizni. Ezek nem úriemberek voltak, hanem ismét leírom, egy rakás tanulatlan, bugris bunkó, aki 2 évvel korábban még a döngölt földön vakarózott, nyilván meg sem fordult a fejükben, hogy talán ennyire megalázni a másikat nem kellene. És ezek nemhogy most is garázdálkodnak (praktizálnak), de többségük azóta áttelepült Magyarországra és a legnagyobb arccal dolgoznak, mondván, ők mentették meg a magyar egészségügyet.

Na, ez is egy oka a sok szülészeti erőszaknak. Összefoglalva: mert nem elég képzettek és nem elég intelligensek ahhoz, hogy ennél többet nyújtsanak.

48, ez azért van, mert mindenki dönteni akar, mindenki jobban tud mindent, de a felelősség maradjon csak az orvosnál meg a kórháznál. Hát ez így nem megy.

Abszolút egyetértek, hogy legyen normális hangnem, stb. Ezen szerintem az segítene, ha tényleg szabad kórház választás lenne. Bár egy szülés esetében azért földrajzilag behatárolt az ember. De ha valaki nem bízik egy orvosban, akkor abból nem lesz semmi. Ahogy az autódat sem viszed olyan szervízbe, amiről azt gondolod, hogy rossz szakemberek dolgoznak ott.

De az olyan kérdéseket, hogy kell-e gátvágás vagy egyéb beavatkozás, csak az orvos tudja eldönteni. Ha nem bízunk a döntésében, akkor az régen rossz. Valamiért a többség csak igényli a kórházi környezetet. Vagy az csak arra kell, hogy legyen felelős, ha valami nem jól sül el?