Nem voltam képes megszülni a gyerekem természetes úton,merges,csalódott vagyok. Változhat?

Nem nagyon korai élmény még? Mennyi idős a baba? 4 hónapos koráig voltak ilyen gondolataim. Megszültem természetes úton, de nem indult el magától, indították, így olyan érzésem volt, hogy kierőszakolták belőlem a kislányom. Mellesleg a természetes szülésem ára brutál sok kézzel tágítás volt... Őszintén? A második tágítás után már nem érdekelt volna, ha megcsászároznak, én olyan fájdalmat és dühöt még nem éltem meg, ami akkor bennem volt. Azt hittem lerúgom a dokit, amiért ezt teszi velem.

Már 11 hónapos. Halványan még mindig bennem van ez az érzés, de az idő és a kislányom jelenléte, vigyorgós énje nagyon sokat segített! Már teljesen máson van a fókusz, így hülyén hangzik kicsit, de megtudtam magamnak és a kórházi dolgozóknak bocsátani. Persze ha objektíven nézem, nem volt mit.

Fel a fejjel és ne legyél magadhoz szigorú! A lényeg, hogy mindketten itt vagytok egészségesen!

De miért? Nem a gyerek a lényeg, hogy kint van egészségesen?

Császárral szültem én is (nem annak indult, csak nem tágultam). És őszintén szólva, lesz.rom :) A gyerek a lényeg, hogy itt van, a szülés nem valami vizsga, hogy mire vagy képes.

Ez nem rajtad mult, ilyen a szuleszeti rendszer. Eleg nagy osszegben mernek fogadni, hogy a korhazban beleavatkoztak a folyamatba valamilyen modon, nem tamogattak sem a sajat tempot, sem a fuggoleges testhelyzetben vajudast, ami viszont nagy sullyal szuleto gyereknel nagyon fontos. Hogy hogyan lehet ezzel megbekelni, az altalaban ugy nez ki, hogy haragszol magadra, es/vagy a vilagra, aztan vagy benneragadsz ebben az allapotban hosszu idore, vagy jo esetben minel elobb eljutsz arra a kovetkeztetesre, hogy ennek igy kellett tortennie, egyetlen okbol kifolyolag, megpedig azert, mert igy tortent.

Vitatkozhatsz a valosaggal, csak akkor biztosan veszteni fogsz. A ,,nem igy kellett volna tortennie” tipikus vitatkozas vele. Segithet az is, ha mar kicsit atfogalmazod magadban, es azt mondod inkabb, hogy ,,jo lett volna, ha nem igy tortenik”. Amit persze biztosra soha nem tudhatsz.

Bennem az elso traumatikus szulesem utan a mai napig felmerul a kerdes, hogy vajon ennyire tobbemberes es enyhen szenzoros lett volna-e a gyerekem, ha nem nyulnak bele a szulesbe? Vajon kozelebb ereznem magamhoz, jobban szerettem volna-e picikent, tudtam-e volna ugy kotodni hozza, ahogy elkepzeltem, hogy lehetne?

Szakember segitseget kertem, es rengeteget segitett, sikerult kijonnom a szules utani depressziobol a gyerekem 6 honapos korara. O egyebkent 4,3 kiloval szuletett. Talan vigasztal tegedvalamennyire, hogy az ekkora gyerekeknel konnyen tortenhet vallelakadas, meg ugyis, ha fuggoleges pozban vagy, es akkor nagyon fontos, hogy tapasztalt szuleszno/orvos kezelje a helyzetet. Es ugye egy korhazi kornyezetben sajnos majdnem tuti, hogy a kitolas nem fuggoleges pozban tortenik. Hatonfekve 30%-kal kevesebb helye van a babanak kibujni, utban van a farkcsont. Nalam mindket gyerek 4 kilo folott volt, mindkettonek elakadt a valla, a szerencsem az volt, hogy a jelenlevo szaksegitseg tudta kezelni ezt a helyzetet. Masodjara negykezlab szultem, nem haton, de be kellett nyulni elforditani a babat/kiakasztani a vallat. Ha pedig 3 percnel tobb ido telik el a fej es a test megszuletese kozott, akkor akar oxigenhianyos allapot is fellephet. Nalam ez pont 3 perc volt, a nagyobbnal, aholhatonfekve volt a kitolas meg ki tudja, mennyi.

Természetesen szültem a fiam... most vagyunk a második baba projekten, ha össze jön és eljutok a szülésig pont nem érdekel h természetesen v császárral születik.

Semmi jelentősége nincs!

Most olyan dolgon hergeled magad amin változtatni úgysem tudsz, meg egyébként sem lenne értelme.

Anya vagy, van egy babád, pont.

Kérd szakember segítségét, hogy feldolgozd a szülésélményed. Esetleg lépj be császáros csoportokba, ahol tudnak szakembert ajánlani.

Ami fontos, hogy semmivel nem vagy kevesebb azért, mert hasi úton szültél.