Sokat beszélgettetek anyukátokkal a szülésről, terhességről, gyermeknevelésről mielőtt babát szerettetek volna? Ha esetleg már sajnos nem él, kivel tudtátok ezeket átbeszélni?

Kb pont semennyit.

Felnőtt nő vagyok, nem szorultam anyámra. Egyebként ha akartam volna sem tudtam volna vele, mert számara minden ilyen téma tabu.

Nem beszéltem át senkivel. Nem éreztem szükségesnek. Ha valamit nem tudtam megkérdeztem a dokit/védőnőt/googlet es ennyi.

Dehogy,semennyit.

A védőnő mióta ismerem, többet támogatott és segített,mint anyám egész életemben.

Ha kellene is bármi, anyám lenne a legutolsó akitől kérnék/kérdeznék bármit(azt is csak akkor ha pl valaki élete múlna rajta).

46 éves vagyok, a mai napig gyerekként akarna kezelni ha hagynám, nem adom azzal alá a lovat, hogy bármiben kikérjem a tanácsát/véleményét.

A terhességről, szülésről, szülés élményről kérdezgettem. Közel 30 év távlatából már csak arra emlékezett, hogy probléma mentes volt és neki a szülés sem volt vészes. A terhesgondozás másmilyen volt még akkoribban. Nem nagyon tudott sajna érdemleges információkat mondani.

Én inkább frissen szült anyukáktól kaptam hasznos infokat, családon belül. Mire figyeljek oda, milyen gyógyszereket vehetek be, vitaminok szedése, vajúdást, szülést mesélték el részletesen, milyen folyamatokon mentek végig. Nőgyógyászt, gyermek orvost is ők ajánlottak.

Semmit. Ő úgy ment szülni annak idején, hogy kb azt sem tudta, melyik lyukon jön ki a baba.

Mi apás szülést terveztünk, tudatosan készültünk rá.

1x-1x anyukám belekezdett mesélni, neki a tudatlanság miatt traumatikus szülései voltak. Ezért hamar leállítottam.

Ne gondoljátok, hogy egy tanulatlan nő. A város legjobb óvónője volt.

Csak a biológia oktatás (és az ő ezirányú érdeklődése) volt egyenlő a nullával.

(Közel 6o évesen tudatosult benne pl, hogy a nőstény emlősállatok is véreznek,nem csak az emberek).

Szóval inkább nem beszélgettem vele.

Elmondtam neki, hogy babát várok. Meg szóltam, amikor megszületett. A kettő közti időben, ha érdeklődött a hogylétemről (2 terhesség alatt összesen 1 alkalommal, pedig 1-2 hetente beszéltünk azért), akkor elmondtam De ennyi.

A férjemmel beszéltük át a dolgokat, ő a másik szülő, nem a szomszéd néni, őt érinti utánam legjobban ez a kérdés.

Nem tartom a kapcsolatot anyámmal, ha esetleg minimálisan tartanám, akkor sem beszélnénk ilyen témákról, ő lenne az utolsó akinek a tapasztalatai/véleménye érdekel.

Az anyósommal viszont jó a kapcsolatom, inkább rá tekintek anya-lánya viszonyként, vele beszélgettünk ilyen témákról, elmesélte, nála milyen gond volt terhesség alatt, hogy sokáig szült (nem részletekbe menően mesélte nyilván, csak a lényeget), meg akkoriban hogy mentek ezek a dolgok, ezt érdekességképp mondta. Amúgy mindig kérdezgette, ha voltam vizsgálaton, hogy miújság.

Én szerettem, hogy van egy nő, akivel ezeket meg lehet beszélni, nyilván, ha olyan anyám lett volna, vele is megbeszélem.

Anyukám sajnos már nincs velünk, de nem is volt soha olyan a kapcsolatunk, hogy erről beszélhettünk volna. Én anyósommal beszélgettem, nem is annyira kérdezgettem, inkább ő magától mesélt, én meg szívesen hallgattam.

Igazából kifejezetten nem éreztem hasznosnak, én már régóta készülök a babavárásra, szülésre különböző forrásokból, különböző nézőpontokat megismerve. Ő egy "tipikus férfi" nőgyógyásznál (bocsánat a kifejezésért, tudjátok, olyan akivel tele vannak a negatív hangvételű fórumok 😁) szült anno a 90-es években, kb mint szükséges rosszt írta le a szülést, meg mindent ami ezzel járt, én pedig nem ilyet szeretnék, nem ilyenre készülök. 🙂