Császármetszés vagy mégis normál szülés?

36 hetes terhes vagyok, lombikbabát várok, de nekem soha nem beszélt arról senki, hogy választhatok császárt.

Amúgy nem is akarnék. Ez biztos infó? Én úgy tudom, az, hogy lombikkal estem teherbe, nem releváns a terhesség további alakulása kapcsán. Az első trimeszterben progeszteronpótlás van, de ennyi.

Én választottam, császár :) mondjuk profi orvos csinálta magánklinikán. Egy álom volt konkrétan. Seb gyönyörű, másnap már jöttem-mentem kiegyenesedve, babát egyből elláttam.

Most már konkrétan semmit nem érzek abból, hogy hátrány lenne. Szoptatni egyből tudtam- ugye az a placenta leválástól függ. Baba szép egészséges, nyugodt. Örülök, hogy így szültem és a következőt is csak így fogom. Szenvedjen a hüvelyivel aki akar, nekem megért ennyi, hogy odalent nem ment minden szét ( és nem, nem a szex miatt mondom-nálunk anyukámnak azért voltak vetélései, mert hüvelyi szülés után varrták a méhszáját is, gyulladások miatt elvetélt többször sajnos, többi nőrokom közül 2 szülés után inkontinencia betétet hord valaki, leszakadt a hólyagot tartó szalag, és a gátmetszés hegekről ne is beszéljük, amik tudnak fájni évekig). Szóval csak császár

Egyéntől függ hogy ki hogy bírja, szerintem úgy dönts ahogy jónak érzed. Pvn szültem minden nélkül, és ezért hülyén nézne ki ha a császár mellett kezdenék érvelni, de én a saját vágásmentes szülésemből azért napokig kapartam össze magam. Brutál aranyerem lett, ami betrombotizált és irtózatosan fájt, az egész medencém ingatag volt, ez kicsit még évek múltán is gond, és nagy vérveszteségem volt, ami miatt hetekig még hullasápadt és gyenge voltam, pedig a terhesség alatt elkerült a vérszegénység. A szomszéd ágyon lévő csaj a császárból előbb összeszedte magát láthatóan.

Nyilván ez csak két anekdota, de a kép nem fekete vagy fehér.

Nagyon sokféle történet van.

Én ket napig nem tudtam felkelni hüvelyi szülés után, mert azonnal elájultam. Aranyér, vágás és szakadás, a belső varrat fél évig a szexbe is bezavart. És mégsem választanék császárt. Nem tudom megmagyarázni. Pedig annyi jót hallottam róla.

Egy barátnőm császárral szült január 6-án, most hétfőn hívott sírva, hogy alig tud mozogni, nincs teje, gennyes a seb. Átmentem takaritani, mert káosz volt. Pedig 36 hetes terhes vagyok. Sajnos nem lehet előre tudni.

Mindkettő mellett vannak érvek és ellenérvek. De az tuti, hogy a császár nem olyan szörnyű, mint ahogy egyesek riogatnak vele.

Én nagyon szerettem volna természetesen úton szülni,de 14 óra vajúdás után császár lett a vége. Őszintén szólva, akkor eléggé megviselt, hiszen az egész várandósság alatt természetes szülésre készültem, valahogy a császár, mint opció fel sem merült bennem.

De a körülményekhez képest a lehető legjobban végződött a szülés, a kisfiam teljesen egészségesen jött a világra, és ez a legfontosabb. Nekem semmi gondom nem volt a császár után, az első felállás sem volt annyira rettenetes.A hegem is szépen gyógyult, felszívódó varratot kaptam, már szinte nem is látszik. Apa kapta meg bőrkontaktusra a kisfiunkat, és volt aranyóránk is.(6 óra) A tejem indult be kicsit nehezen, de aztán azzal is minden rendben volt, lassan másfél éves a kisfiam és még szopizik.

Összességében bennem pozitív élményként maradt meg a császár, de ha terveznénk kistesót(nem tervezünk) akkor biztosan a természetes szülést szeretném ismét megpróbálni.

17!

1000-ből 1 eset, persze szomorú.

De semmi sem szavatolja hogy legközelebb is így lesz