Császármetszés vagy mégis normál szülés?

"Lombikos vagyok így az elején közölték hogy választhatom a császárt ..."

Ilyet egészen biztosan nem közölt veled senki. A lombik nem ok a császárra

Ha lombikoznom kellett volna és választhattam volna a szülés módjai közül, akkor számomra nem lett volna kérdés a császár.

Mondom ezt úgy, hogy akartam és sikerült is a "természetes" módon megszülnöm a babámat.

Én sem értem, miért akarnak ennyire császárt a nők, eszembe nem jutott volna magamtól ilyen hasi műtétnek alávetni magam. Nyilván, ha indokolt, elfogadom, mert a gyerekem egészsége fontosabb.

A szülés egy fájdalmas dolog, igen, nekem is baromira fájt, főleg az utolsó pár óra, de akkor ott megtörtént és utána vége volt. Varrtak kívül-belül, de igazából pár hónappal szülés után már semmi nyoma nem volt az egésznek, mintha nem is szültem volna.

A franc akarná, hogy felvágják, meg heg legyen a hasán, meg hegesedjenek a szövetek és hasonlók.

Fájdalom a császár után is lesz, nem ugyanolyan, mint vajúdás és kitolás közben, de lesz és gond itt is adódhat.

Én császár párti voltam mindig is. Fele olyan rossz sem volt, mint amiket itt olvastam róla, de nyilván egyén függő is a dolog.

Hasonló helyzetben vagyok, nem lombik, de én is választhatok.

Első szülésem 14 óra vajúdás után sürgősségi császár lett. Most a másodiknál automatikusan császároznának, de megkérdeztem az orvosomat és azt mondta ha szeretném, megpróbálhatom a természetes szülést.

Nálam leginkább az szól a programcsászár ellen, hogy nem a szülés indul meg magától. A fiam 41. hétre született spontán, és durva belegondolni hogy ha program császár lett volna, már hetekkel korábban kivették volna. Szóval én úgy vagyok vele, ha beindul magától onnantól mindegy hogy jön ki csak egészséges legyen. Egyébként a vajúdás bár sokkal jobban fáj, rövidebb ideig tart mint a császáros fájdalom, és el is felejti az ember (én már másnap sem tudtam felidézni hogy milyen volt). A császár után meg elég sok a macera, görnyedve tudtam csak járni mint egy öregember, ettől hetekig borzalmas hátfájásom volt és végül gyógytornász segített (nyilván csak fizetősben). Szúrni kell egy hónapig a vérhigítót, a férjemnek kellett segítenie kikelni az ágyból, nehezebb zuhanyozni hogy vigyázzak a sebre. Borzasztóan irigyeltem a szobatársamat aki természetes úton szült, és már aznap olyan volt mint aki nem is kórházban van :D

De persze a kitolási szakaszról nincs tapasztalatom, úgyhogy én attól a résztől félek leginkább, emiatt nem sikerült még döntenem. Inkább a vajúdás fájdalma x óráig, mint a császáros fájdalom hetekig, de ki tudja, lehet a kitolás sokkal rosszabb...