Milyen szülésélményetek volt? Megszépült az emlék?

Nyilván lehetett volna rosszabb a sztori, de szerintem azért kicsit jobb is… Elfolyt a magzatvíz éjszaka, vártunk a fájásokra, semmi, másnap oxis indítás, na azt az ellenségemnek sem kívánom, kapartam a falat! Olyan gyorsan jött utána a kisfiam, hogy vitt mindent, szó szerint, vágtak, szakadtam, utána kaptam vért, kialvatlan is voltam, szörnyű volt, de valahogy tényleg megszépül. 10 hónapja szültem, de még mindig ezerszer inkább végigcsinálnám azt a 26 órát, mint utána 2-3 hónapig azt a temérdek éjszakázást meg a nappalokat , egy szörnyen alvó babával :D

Szerencsére mára normalizálódott a helyzet, de a szülés része szerintem tényleg csak a kezdet.

Kétszer szültem, mindkettő jó élmény volt :) A második nem volt olyan szép és tökéletes, mint az első (belekakilt a baba a magzatvízbe, így siettette az orvos- kis méhszájtágítás meg szerintem feleslegesen bekötött oxi képében), de még azok a pontok, amik negatívak is voltak első pillanatban, már nem azt mondom, hogy megszépültek, de valahogy elhalványult a jelentőségük, és már így két hónappal a szülés után úgy vagyok vele, hogy az is egy jó élmény volt. Az első lányom háborítatlanul szültem, ott békén hagyott mindenki nyugiban szenvedni, az jó volt :D Szeretek visszagondolni azokra a napokra és őszintén élményként maradt meg :)

Egyébként borzasztó eseménytelen és laza szülés volt mindkettő. Fájásokkal indultak, hamar rendszereződtek és sűrűsödtek, a kórházba mindkét alkalommal 3-4 perces fájásokkal estem be, onnantól kezdve 1,5-2 órával később már a kezemben is volt a baba (9 illetve 6 órával az első fájástól kezdve). A második gyerek nagyon kis figyelmes volt, egyébként, miközben vittem a nagyot oviba, akkor jelentkezett be először, és időben megszületett ahhoz, hogy már túl legyünk az aranyórán is, mire a nagymama elhozta a nővérét, így egyenesen jöhettek a kórházba látogatni- mert még bőven tartott a látogatási idő is. Igazán jól időzített ő is (a nagy sem volt rossz, egyébként, ő hajnalban kezdte meg a készülődést, és mire úgy éreztem, hogy indulni kell már tényleg, addigra a férjem szépen kényelmesen ki tudta magát aludni, de a reggeli dugót még sikerült elkerülnünk a kórház felé menet. Nagyon rendes gyerekeim vannak, na).