Kedves babás kismamák! Milyen volt a szülés?

Rettegtem a szüléstől, annak minden összetevőjétől (tudom-e, hogy mikor kell bemenni a kórházba, vizsgálatok, beöntés, gátmetszés, varrás, és persze a vajúdás, kitolás, fájdalom, minden). Egy sima vérvételtől rosszul voltam, elég nehezen tűröm a fájdalmat, a tűtől írtózom, szóval minden együtt. Én is feltettem akkor egy kérdést, hogy mit csináljak, mert szörnyen félek. Jöttek (az akkor sablonosnak tűnő) válaszok, hogy amint kibújik a baba, eltűnik minden fájdalom, stb., akkor ez semmit nem segített. És képzeld, tényleg. :). Pedig szörnyű szülésem volt, azt hiszem. A vajúdást viszonylag könnyen megúsztam, olyan 3 óra volt kemény. Nevetgélve mentünk be a kórházba, nem is hittem , hogy szülni fogunk (37. hét elején voltam, csak már 3 napja majdnem leszakadt a derekam, úgyhogy bementünk, hogy megnézzenek). 3 ujjnyira voltam nyitva, azonnal burokrepesztés.

Az első manuális vizsgálatnál azt hittem összepisilem magam, úgy fájt. Az ügyeletes doki meg annyit mondott, hogy szedjem össze magam, mert nemsokára egy sokkal nagyobb dolognak kell ott kibújnia, mint az ő keze. Na akkor kezdtem a legjobban beparázni. Aztán bekötötték az oxit, amitől sugárban hánytam, hirtelen olyan erős fájdalmaim lettek. Aztán a kitolás volt az igazán durva, majdnem 2 óra, mert rövid volt a köldökzsinór. Nem is részletezném. És tényleg, ahogy kibújt a baba, mintha elvágták volna a fájdalmakat. És nem akarom misztifikálni, hogy elhidd... nem az örömtől. Hanem tényleg nem fájt semmi. Mondtam is a páromnak, hogy olyan durva, mert el tudom képzelni, hogy milyen roncsolódások, mekkora sebek, vágás stb. van ott lent, és mégsem fáj...hogyhogy? Gondolom a felszabaduló hormonok, vagy nem tudom.

Lényeg, amiért leírtam. Már nem tudom felidézni igazán, hogy milyen szörnyű volt, pedig a tudatommal tudom, hogy az volt. És csak 3 hónapja történt. Most ilyen tényszerűen idéztem fel, hogy leírjam, de nem tudom átélni. És most azt mondanám az érzéseimre hallgatva, hogy bármikor meg tudnám csinálni újra. Pedig utána jó másfél hónapig azon gondolkoztam, hogyan mondjam meg a páromnak, hogy nem lesz kistesó, mert én ezt mégegyszer biztos, hogy soha többet.

Hogy mivel tudod nyugtatni magad? Hát azzal, hogy ez csak egy nap (na jó, meg utána 3-4 kemény hét), de utána egy életre ott lesz a kisbabád, akit a világon mindennél jobban fogsz szeretni. Ezt a szeretetet most még felfogni sem tudod. Éltessen az a kíváncsiság, hogy ennek az első szelét megismerd aznap, amikor megszülöd. Mással nagyon nem lehet. Ezt át kell vészelni. Csak azt tudom kívánni, hogy könnyű szülésed legyen. Utána úgyis szép emlék marad. Akkor kemény lesz, nem szabad abban a hitben ringatnod magad, hogy nem. Erre készülj is így. De utána valami olyan jön, amit ugyanúgy nem tudsz most még felfogni, mint a szülést. Hajrá, nem lesz semmi gond! Esetleg majd írd meg, hogy mi volt.

nekem nagyon fájt, és elég nehezen viseltem, főleg, hogy nem kaptam EDA-t, mert nem volt laborom (máshol szültem végül), ill. béna volt az anesztes, csak a végére tudta beadni, így a varrást legalább nem éreztem.

folyamatosan vonaglottam, nem bírtam egy helyben ülni.

nem lehet leírni a fájdalmat.

én mondjuk még sokáig emlékeztem rá.

de nyugi, biztosan jó kezekben leszel!

én előtte nem tudtam elképzelni, így nem is görcsöltem rá, te se tedd!!

Nálam reggel kezdődött kijött a nyákdugó és elkezdtem görcsölni,bementünk a dokimhoz,mert éppen sztk rendelésen volt,gyors vizsgálat,ctg és mondta hogy ha erősödik akkor kórház!Kora délutánra tökre eltűnt a fájdalom,de ahogy jött az este elkezdett ismét fájdogálni,halálos nyugalommal elmentem egy kb 2 órás fürdésre,borotválás(nehogy nekem valaki összeszabdaljon a kórházban a 2mm-es szőr miatt),hajmosás,megszárítottam és még rá is vasaltam...párom már idegbeteg volt,hogy menjünk,mert itthon fogok megszülni :) Végül este 11-re értünk be,akkor már 4 perces fájásaim voltak,ezek még nem voltak vészesek,csak inkább kellemetlenek...beraktak a vajúdóba,közbe pisit néztek,NST-re raktak vagy 30-40 percet,majd fogtam magam és kimentem a páromhoz a váróba,mert ebbe a kórházba a vajúdóba,illetve szülés után a babához senki sem jöhet be,üvegajtón keresztül nézhetik meg a gyereket...aztán fogalmam sincs hogy mikor kezdtek erősödni a fájások,de azokat is túl lehetett élni,fordultam az ágyon jobbra,balra,jobbra,balra,összegörnyedve,mint a gyerek a hasamba,aztán szólt a szülésznő hogy megnézné mi a helyzet alul,konkrétan úgy másztam fel a vizsgáló székbe,mint egy 100 éves,reumás,izületes és nem tudom milyen jelzőket rakjak még ide,lényeg hogy elég nehezen ment,megvizsgált mondta hogy szóljak apának kint,hogy megyünk szülni,jó felőlem mehetünk,amint lemásztam innen!A nó még siettetett is,hogy neki még szólni kell a dokinak,igyekezzek..persze rohanok,konkrétan lehet elöbb lejutottam volna a székből,ha fogom magam és legurulok oldalt!Míg apát beöltöztették,elmentem pisilni,jött vele a kakilós érzés,de nem jött semmi,akkor még nem tudtam hogy ez toló fájás,így vártam még egy kicsit a csodára,nehogy oda rakjak valamit a lepedőre!Kb 10 perces wc-zés után mind a ketten(szülésznő,párom) már ott toporzékoltak,hogy mit csináltam eddig,de senkinek eszébe nem jutott volna hogy bejöjjön és felszedjen a budiról,mert olyannyira fájt,hogy egyszerüen képtelen voltam felállni,de végül valahogy megoldottam!Hajnali 3-kor foglaltam helyet a szülőágyon,doki pár percre rá ott is volt,gyors burokrepesztés,nyomtam párat látta,hogy nem fog kiférni olyan simán,hát gyorsan kaptam egy szurit a nyílás mellé,gátmetszés és nyomhattam újra!Sztem kb 3-at nyomtam és a lányom,szó szerint kirepült belőlem :) 3:30-kor,azaz fél óra múlva már tisztogatta a csecsemős az én drágámat!És tényleg ahogy mindneki írja,azaz a legtöbben,ahogy a gyerek kint van,minden fájdalom elmúlik!Én személy szerint már a nyomásoknál sem éreztem fájdalmat,utána meg végképp semmit,csak azt hogy húúú de aludnék már egyet!Doki összevarrt és ott a szülőágyon a megfigyelés alatt,egyszerüen elaludtam,nem volt érdekes a póz,hogy fel van rakva a lábam a támaszra,olyan jót aludtam,hogy csak na! :) Arra keltem,hogy a szülésznő jött,mert eltelt a 2 óra,kérdezte hogy vagyok,mondtam nagyon jól csak mindjárt összepisilem magam,nagyon örült neki,hogy magamtól mentem el,ugyanis ha nem tudsz magadtól pisilni,akkor katétert kapsz!Kakilásról nem is beszélve,mert ha szülés utn 1-2 nappal nem tudsz wc-zni,akkor rásegítenek!Barátnőmnek azt mondták,hogy amig nem wc-zik,addig nem mehet haza!Na erre fel ő minden összezabált és estére sikerült is neki :) Mindent összevetve,tökre nem kell rágörcsölni az egészre,mert csak annál rosszabb lesz,engedd el magad és add át magad az egésznek,hagyd hogy a tested végezze a dolgát!És hidd el szülés után 1 héttel vagy 1 hónappal már nem is fogsz emlékezni a fájdalomra!Magára az érzésre én sem emlékszem,csak arra hogy nem tudtam ezt vagy azt csinálni,vagy hogy a wc-ről nem tudtam felkelni!Kívánok neked könnyű szülést!

18 hkm