Van, akinek pozitív élmény volt a császármetszés?

Maga a műtét nekem gyönyörű emlék. Jó hangulat volt a műtőben, semmit nem éreztem, még csak kellemetlenséget sem. Babákat is behozták egy kis simire.

A felépülés viszont a kénköves pokol volt. Őrületesen fájt, jobban mint a sima szülésemnél a fájások. Ha még egyszer szülnék és választani lehetne, akkor természetes szülést választanám.

A csaszar nem rossz, az utana kovetkezo jo nehany het a szenvedes. (Sogornom tapasztalata, de ugye o - amikor nincs ott a tesom - emelgeti a 3,4 kg-os babyt, aki nyilvan csak nehezebb lesz.)

Viszont sajat tapasztalat ugyanugy hasi mutet volt, eleg konnyen megleptem a gyogyulast, persze nekem teljesen megtiltottak, hogy csak 1 kilot is emeljek. 5 het mulva mar lorol estem. 😅

Nekem is jo elmeny volt

Az 1es hozzaszoloval ellentetben viszont a felepules se volt veszes szoval ez lehet genetika is. Bar fontos osszetevo szerintem hogy elso gyerek volt, nem volt teso meg komolyabb hazimunka kb magamra koncentraltam ferjem is ram a kislanyom mellettem volt az agyban szoptattam igy nem megerolteto. Ha szulnek meg egyszer csaszarral mar biztos mas lenne a helyzet belenk nokbe van kodolva hogy igyis helyt alljunk otthon szoval le a kalappal aki ugy csaszaros hogy ott az elso gyerek+hazimunka.

Ha elso babad lesz ne aggodj szepen lassan megtudsz mindent majd csinalni.

Annak meg orulj hogy nem kell tobb napot bent tolteni! Az a ket ejszaka nekem boven eleg volt meg sok is... alug aludtam bent. En orultem hogy hazajohettem itthon 100x konnyebb volt minden mint ott.

Én szerettem volna szülni, de a doki nem engedte, mert veszélyes lett volna, így emiatt szomorú vagyok. De.

Maga a császár és a felépülés sétagalopp volt. Annyit éreztem pár napig, hogy felülésnèl húzódik kissé, de nem volt vészes, csak picit kellemetlen. Más gondom nem volt. Reggel született a fiam, este már jöttem mentem és később sem volt gond.

Én is természetes szülésre készültem, de végül császár lett.

A terhesség alatt mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön hüvelyi úton, mert nagyon féltem a műtéttől.

Utólag azt mondom, hogy én nem vállalnám be a természetes szülést.

A műtét kellemes hangulatban telt és számomra a felépülés is könnyű volt. Azt érzem, hogy a titok a mozgásban van. Amint éreztem, hogy megy ki az érzéstelenítő kezdtem is a mozgást (először lábujjak, boka, térd, fenékizmok, csipő). Természtesen nagyon fájt és rosszul is esett. Ennek ellenére óvatosan, de csináltam. Délután 4-kor volt a műtét, aznap este én már forgolódtam az ágyban.

Otthon a párom sokat készült a fogadtatásunkra, de szerencsére nem voltam kiszolgáltatva, mert el tudtam látni magamat és a babánkat is.