Van itt még olyan akit altatásban császároztak?

Az altatásnak semmi köze ehhez. Inkább sikertelennek és szomorúnak érzed magad. Gondolom, nem így képzelted el a szülést és ezt a korszakot. Próbálj meg többet beszélgetni olyanokkal, akikkel jóban vagy. És többet kimozdulni, leginkább most ugye babástul. Olvass utána a gyermekágyi depressziónak ("baby blues"). A mozgás és a jó társaság, ami átsegíthet a depresszión, a kötődés meg akkor alakul ki, ha minél többet vagy a babáddal kettesben, csak egymásra utalva és egymásra figyelve. Ebben kellene egy jó arányt találnod.

A szülők segítsége meg sajnos ilyen "üzlet", nekik anyaként is a gyerekük maradsz, nem a barátjuk és nem a főnökük.

Csatlakozom a többiekhez!

Ennek semmi köze sem a császárhoz, sem pedig az altatáshoz!

Két császárom volt, ebből az egyik altatásos sürgősségi. Egyik után sem volt semmi ilyen jellegű problémám.

Ez inkább szülés utáni depresszió!

Sürgősen keress fel egy szakembert, nehogy nagy baj legyen!!!!

Annyi köze lehet a császárhoz, hogy tudtommal az növeli a gyermekágyi depresszió valószínűségét. Főleg, ha utána nem lehettél hamar együtt a babáddal. Császár után gyakoribb, hogy nehezebben indul be a szoptatás stb. Szóval valahol az okozati láncolatban azért ott van az a császár.

De ez igazából mindegy, ez már a múlt. Most a meglevő depresszióval kell foglalkozni.

"És anyám is kiborit ,hogy csak a rosszat tudja mondani"

Hát, így nekem sem lenne sok kedvem bármihez is...

Ez depresszió, semmi köze sem a császárhoz, sem az altatáshoz. Férjed is segíthetne mondjuk, ugyanannyi köze van a gyerekhez neki is.