Aki VIP szobában akar lenni, általában sikerül is?

Nálam volt, hogy sikerült, volt, hogy nem. De jelenleg szerintem nagyon sokan ugy gondolkoznak, mint te. Most nem lehet zsebbe fizetni, így azt inkább rászánják a szobára, mert még mindig nagyságrendekkel olcsóbb mint a magán, szóval most erre szerintem nagyon megnőtt a kereslet.

Progi császárnál lehet előre foglalni, term. szülésnel zsúfoltság, tehát a jószerencse függvenye.

17 vagyok. A szobatársaimmal egyébként semmi baj nem volt, végtelenül aranyos volt mindenki, beszélgettünk, segítettünk egymásnak, de első éjjel 5, második éjjel 4 síró csecsemővel egy szobában nyilván borítékolható, hogy kb. sosincs csend. Első este indítottak, görcsöltem egész éjszaka, nem aludtam. Következő éjszaka szültem, nem aludtam. Majd a gyermekágyon megint nem aludtam. A higiéniás környezet erre csak rádobott egy lapáttal és konkrétan a második gyermekágyas napomon vizitnél én könyörögtem ki, hogy másnap lehessek én is hazamenős. (Mivel éjjel szültem, elvileg mégegy éjszakát maradnom kellett volna.) Én a hazamenős napomon bőgve riadtam egy fél órás szundiból hajnalban, hogyha ma nem küldenek haza én eret vágok, vagy nemtudom. Konkrétan már remegtem a fáradtságtól, ülve bóbiskoltam és féltem, hogy előbb-utóbb elalszok úgy, hogy a gyerek a kezemben van. Végül 11-kor közölték, hogy mehetünk, délig hagyjam el a szobát. Szerintem azt a boldogságot nehéz überelni, úgy összepakoltam, mint akit hátsón rúgtak... :D

Szóval mivel mindenki ilyen szobát szeretne nálunk, én oda többé nem megyek szülni, nem bízom a véletlenre. Magánban, vagy születésházban gondolkozom. Én a jég hátán is megvagyok típusnak vélem magam, de ez nem az a helyzet, amit összeszorított fogakkal kellene kibírni.

Mindenképpen járd körül a témát nálatok mi a helyzet és azt is hogy milyen gyakran van teltház az osztályon. Ha pedig az van, akkor mi a protokoll. Én bánom, hogy erre nem gondoltam.

22. Nem akarlak megbántani, de ez nettó hiszti, ès ezek szerint te nem a jèg hátán típus vagy, ezt rosszindulat nélkül írom.

Ez nem wellness üdülés, mindenki tudja, de nem véletlenül van az a bevett protokoll a hazamenetel tekintetében, ami. Nekem a dokim, akkor még választható volt, mondta, hogy kènyelmetlensèg ide vagy oda eszembe nem jusson elmenni, mert ha bármi van, oda vissza már nem lehet menni. 1 èjszaka nekem èrt annyit, hogy nyugodt legyek.

Leszögeznèm senki sem alszik, fürdik vagy wczik rendesen. Mindenkinek nehèz, de az a hiszti amit itt felnőtt, gyereket váró, szült anyák idekommentelnek egyszerűn megdöbbentő.

Amúgy 4 gyerekem van, veszélyeztett terhes voltam, cukros, problémás terhességek, ikreket is szültem, elég sokat voltam kórházban, tudom milyenek az állapotok. Èn tényleg sokat voltam bent ès furcsallom, hogy 1-2-3 èjszakába bele akartok halni.

Én is ambuláns szülést akarok de nem vágok bele mert sajnos a szokásos lelki terrorukkal úgy is manipulálnak majd pedig tisztában vagyok vele, hogy mit szabad és mit nem (a zsarolásuk közül annyi igaz, hogy bármi van nem hívhatsz mentőt)

Nálunk már nincs VIP, át lettek alakítva 2 ágyas szobákká azok is de sokkal jobb, mint régen az 5-6 ágyas szobák.

1. szülésem után 6 napot töltöttünk bent és már szülés közben jeleztem a VIP igényem, teltház volt és végúl 2 éjszakát töltöttünk ott.

2. szülésem után sem volt üres VIP szoba.

26# Nem igazán érdekel, hogy szerinted hiszti-e a véleményem, illetve az érzéseim azzal kapcsolatban, ahogy én ezt megéltem.

Szeretek kempingezni, 5 évig minden nyáron önkéntes táboroztam, önkénteskedtem árvíznél is, aludtam katonai sátorban, végeztem a dolgom hetekig pottyantós budiba, vagy gödörbe is mások után. És nagyon szerettem minden ilyen kalandot!

DE amikor az ember frissen szült, elfáradt, folyik belőle a vér, gátsebei és fájdalmai vannak és ott egy picike lény, akiről gondoskodni kell, akkor valahogy nem tábori körülményekre vágyik. Igen, mindenkinek nehéz, aki ott van. Állítottam, hogy nem? Egy szavam nincs a szobatársaimra pl., mindenki nagyon kedves volt és ugyanúgy utálta a helyzetet, mint én... Miért az az alap, hogy nem tudok elmenni mosdóba, amikor a babám engedi, mert 7-en várnak a sorukra? Vagy miért alap, hogy csak ránézek a zuhanyzóra és már attól elkapok valamit, de azért a sebemet tartsam tisztán!? Arra hogy esetleg a budira ráüljek, már ne is vágyakozzak, csak ha előtte ki/letakarítom szóval nem tudom... Persze, ki lehet bírni, hisz én is élek még, de ne húzzuk rá, hogy ez a normális, mert nagyon nem!

Voltam kórházban más miatt, az egyáltalán nem viselt meg, sőt az indítás napja a terhesosztályon sem. A gyermekágy igen és vállalom az érzéseim, akkor is, ha itt emiatt hisztisnek minősítenek. :) Legközelebb nem kibírni szeretném, hanem megélni, örülni, pihenni!