Győrben császármetszéssel fogok szülni. Mire készüljek?

Szia! Én szeptemberben szültem Győrben császárral, mondjuk én nem tudtam előre. Megindítottak, de nem tágultam így lett ez a vége. Nekem tettek fel katétert a szülőszobán, kicsit borotváltak rajtam, de csak úgy épphogy. Alá kellett írnom a műtéti beleegyezőt, be kellett diktálnom egy fiú és egy lány nevet, megkérdezték, hogy akarom-e, hogy benne legyen az újságban, rádióban, akkor azt is alá kellett írnom. Utána besétáltam a műtőbe és megkérdezték, hogy beleegyezek-e a gerincérzéstelenítésbe. Mondtam, hogy igen. Fel kellett ülnöm a műtőasztalra, előre engednem a vállam, púposítani a hátam és szóltak, hogy szúrást fogok érezni, de meg ne mozduljak, azért nekem sikerült megrántani magam, mondták, hogy gyorsan engedjem vissza a vállam és lazítsak. Volt egy kedves hölgy ő végig ott volt fejem mellett és mondta mi történik velem. Aztán körbe teregettek zöld lepedőkkel, rongycsizmát húztak a lábamra. Aztán kezdett hatni az érzéstelenítő, a nő csipkedett, hogy érzem-e még ezt. Mikor nem éreztem a dokim bekent fertőtlenítővel, mondta hogy szóljak, ha esetleg érzem, de nem éreztem semmit. Aztán neki estek, semmit nem éreztem, csak a lámpában láttam tükröződni, hogy már minden piros a vértől, abból tudtam, hogy felvágtak. Mikor elkezdték kivenni a picit,az kellemetlen érzés volt, mert rángattak, de nem fájt. Utána rám tették, de nem láttam a zöld lepedőktől és nem tudtam odanyúlni sem, mert le volt kötözve a kezem. Ezt ki is hagytam, valamikor lekötötték a kezem. Aztán őt elvitték és kezdtek összestoppolni. Végig hallottam ahogy sír, mikor kész volt odahozták megmutatni, oda tették a fejemhez, megpuszilgathattam. Aztán őt elvitték, és hamarosan én is ész lettem. Közben egyszer hányingerem lett, de azt mondták akkor leesett a vérnyomásom attól volt. Mikor elkezdtek varrni kaptam oxytocint méhösszehúzásra, mondta a nő, hogy ettől olyan érzésem lesz, mintha a mellkasomra ülnének, úgy is lett, nehezebben kaptam levegőt, de nem volt vészes. Aztán mikor kész voltam át tettek a saját ágyamra és kitoltak. Elvileg az őrzőbe toltak volna, de mivel telt ház volt, ezért levittek a nőgyógyra. Oda sajna nem hozták le a picit. Ami az után következett az nem egy leányálom. Szörnyű érzés volt, hogy nem érzem a lábaim de ez volt a legkevesebb. Mikor ment ki az érzéstelenítő az nagyon fájt. Ráraktak egy súlyt a hasamra, hogy húzza össze a sebet még jobban, az rossz volt, meg az, hogy kb. fél óránként megnyomkodták a hasam hogy megnézzék kellően vérzek-e? Rengeteget kellett innom, mindig mondták, hogy igyak. Fájdalomcsillapítót kaptam, de az nem hatott olyan sokáig míg a következőt megkaphattam. Aztán felvittek 3 óra elteltével a szobámba és hozták a bébikét. Na onnantól minden fájdalmam elszállt. Műtét után 12 órával jött a szülésznő felkelteni, az borzasztó nehéz volt, de egyedül kellett felkelnem. Kisétáltunk vécére és megmosakodtunk. Első éjjel nem lehetett velem a bébi, de utána már igen. Hamarosan kiszedték a katétert és másnap a sebből kivezető csövet is. Amúgy a mozgás óráról órára könnyebb, mire hazaértem már szinte ugyanolyan voltam mint előtte.

Hát ez tényleg részletesre sikerült, de ha van még kérdésed, bátran kérdezz itt, majd visszanézek, de írhatsz privit is.

Amúgy nem volt olyan szörnyű az egész, a kislányom mindenért kárpótol!

Nekem júliusban volt császár Győrben, ugyanazért, mint az előző válaszolónak. Nagyon részletes választ írt, nehéz kiegészíteni (én ugyanezt éltem át, mint ő, szinte pontról pontra). A katétertől ne félj, nem fáj, csak kellemetlen (igaz, én előtte vajúdtam 7 órát). Maga a műtét gyors, kb 25-30 perc, fájdalommentes (a gerincérzéstelenítés sem vészes, nem emlékszem fájdalomra), bár az tényleg kellemetlen, amikor kiveszik a picurt, de nem fáj (olyan, mintha rázogatnának, nyomogatnának erősen). Nekem a bordáimtól nyomták lefelé-kifelé, az nem volt túl jó. De nagyon kedvesek, segítőkészek. A legnehezebb tényleg 12 óra után a felkelés, én pl. az ágytól csak a csapig értem el, és rosszul lettem. De!!! Utána nagyon gyorsan javulsz, csak gyalogolj, amennyi megy (kísérővel), ne csak feküdj. Nekem annyira nem volt borzasztó, amikor kiment az érzéstelenítő, igaz, én szinte mozdulatlanul feküdtem az első 12 órában. Utána fontos, hogy naponta legyen székleted, erre kapsz hashajtót: kevésbé fáj a hasad. A műtét utáni nap csak folyékony kaját adnak, de nem is kívánnál mást. Igyál nagyon sokat, rögtön a műtét után (erre is odafigylenek a post-operatív részlegen). A babát az első este biztosan nem kapod meg, max. megnézni, de utána már el tudod látni. A varratszedés (szintén nem fáj) után még könnyebb lesz.

És a lényeg, de komolyan: a fájdalom, akármekkora is, nincs arányban azzal, hogy gyermeked lesz. Én mindenképpen szeretnék még gyereket, akkor is, ha biztosan tudnám, hogy az is császáros lesz. Megéri, hidd el!