Mások is vannak itt akiket zavart hogy a férj bent lesz vagy van a szulesen?

Miért zavarna? Az zavart volna, ha Orbán Viktor van bent 😀

Hát ha ezt egy pár nem tudja lekommunikálni egymás között, az régen rossz. Nálunk az a szituáció áll fenn, hogy a férj nem bírja egy régi trauma miatt az ilyesmit, így nekem kellett elfogadni, hogy ő nem tud ebben részt venni. Cserébe felajánlotta, hogy addig vajúdjak itthon, ha nem folyt el víz, s ilyesmi, ameddig biztonságos és utána mehetünk a kórházba. 2 gyereket szültem már így, egyedül. Én örültem volna ha bent van, de persze ezt is közösen kell akarni. Igazából így is láttam rajta, hogy mennyire büszke rám. És kb azonnal be is jött, amint rendbetettek 🥰

Nálunk a férjem szeretne bent lenni, de én ilyen magamban szenvedős tipus vagyok, csak stresszelne, hogy van ott valaki. Beszélgettünk már többször is erről, de megérti. Ha én akarnám, hogy legyen velem, de valamilyen okból nem szeretné én is simán megérteném, nem szabad erőltetni semmit, amit nem szívből akar a másik.

Engem zavart volna, de mi szerencsere egy nevezon voltunk. Ferjem azt mondta nem nagyon vsgyik erre, de ha szeretnem akkor bejon, a fejemnel ellesz, de nem ez az elvagom a veres koldokzsinort tipus, inkabb a rosszuleszek ilyenektol tipus :D Vegul nem bantam meg, kb disznotor volt a vegen a szulesy sajnos komplikaciok miatt ki kellett vakumozni, konyokolni a gyereket belolem, fel sem sirt, szoval eleg traumatikus volt. Eleg, hogy en ateltem ezt...

Mi is egy nevezőn voltunk, én sem akartam, hogy bent legyen és Ő sem akart bejönni, mondjuk én prog.császárral szültem, de eszembe se jutott hogy bent legyen (ilyenkor is ott lehetett volna a fejemnél).

Nálunk egyikőnk sem ragaszkodott ahhoz hogy bent legyen, végül aztán mégis ott volt, de csak a vajúdásnál. Engem kicsit zavart, hogy sündörgött körülöttem és segíteni akart mindenben, ő meg nem élte meg annyira egetrengető dolognak amiből ne lehetett volna kimaradni.

Nem engedtem be a férjemet, még szép! A gyereket leszámítva a szülés gusztustalan. Belehaltam volna, ha lát ott vergődni, bekatéterezve, méhlepény, vér...én sem néztem oda, csak a megtorolgetett gyereket adtak oda. Nem akartam a szent mártir nő szerepében sem tetszelegni, úgy gondoltam, én vállaltam, végigcsinálom. Az erős nőt sem akartam jatszani, szulni termeszetes dolog, az orvosok azert vannak, hogy segitsenek, nem a férfit kell beültetni egy véres mozielőadásra.

Engem igen. Tudom, hogy ő bejött volna, ha kérem, de nem maga miatt, hanem miattam. És tudom, hogy megviselte volna. Nekem meg nem segítség, ha magam helyett arra figyelek, hogy jól van-e. Úgyhogy maradt kint, nem bánta :) 8teszem hozzá, itt akkor még nem is volt apás szülés, de ünnepnapon szültem, és az orvosom be akarta hívni, szóval sok időnk nem volt dönteni, se neki felkészülni)

Nekem megnyugtató volt, hogy ott volt, ő se bánta, nem egy ájulós típus, a fejem felől állt, a köldökzsinórt ő vágta el, nem kérdezték, hanem a kezébe nyomták az ollót, azért ez csak egy örök emlék.