Ugy gondolom hogy szules utani depressziom van. Nektek volt hosonlo? Meddig tartott? Hogyan masztal ki belole?

Hát ha már tudod hogy az van, akkor az első lépést meglépted! És ez jó!

Miket észlelsz magadon pontosan?

Nekem volt. Változó mértékeben, de eltartott úgy 6 hétig.

Végig volt segítségem, de még így is nagyon nehezen ment minden. Folyton fáradt voltam, a szoptatás is kudarc volt, de úgy általában semminek nem tudtam örülni. Persze a babának igen, de inkább sajnáltam, hogy nem tudok boldog lenni mellette, csak bőgök.

Hogy múlt el? Konkrét dolgot nem tudok mondani. Valószínűleg a hormonok lecsitultak, beállt egy rendszer az életünkbe. Kiszámíthatóbb lett minden. Egyre többet tudtam emberek közé menni, beszélgetni másokkal.

Kitartást! Remélem van kitől segítséget kérned az otthoni teendőkben. Nem tudom, mikor szültél, de nagyon valószínű, hogy idővel nálad is javul a helyzet.

Ha viszont nagyon ramatyul vagy, ne szégyelld szakember segítségét kérni.

Szia nekem is volt amikor megszültem rá pár napra előtört belőlem mindenért bőgtem, ha valaki nem úgy szolt vagy mondott valamit ahogy én azt elképzeltem akkor már rögtön bőgtem!

Ez 1 idő után elmaradt de ez is segített nekem amikor már nagyon nem bírtam emiatt sajnos elment a tejem mert állandóan sírtam meg stresszes voltam!

[link]

mi rögtön ketten maradtunk a lányommal,mármint Apa nagyon sokat dolgozik!De nagyrészt ketten voltunk!Nekem kb 4 hónapig tartott,mire olyan (közel olyan)lettem mint régen!Addig nagyon sokat sírtam,nem volt jó semmi,perzse a lányommal megpróbáltam nyugodt maradni,vagy tettetni!De nagyon nehéz volt,engem sokkolt a nagy felelősség,hogy még zuhanyozni sisncs időm,meg őszintén semmire!Nagyon sz@arnak éreztem amagam hogy nem bírok megfelelni a kislányomnak,meg ahogy kinézek....pedig Apa nem győzött győzködni,hogy nagyon jól csinálom!Sok gondunk volt a szopival,de 8 hetes korára megoldódott!:) aztán mikor én is láttam rajta hogy nagyon szeret,szüksége van rán,mert bújik...akkor elhittem hogy tényleg jól csinálom!Pedig álítólag csak én nem hittem el!Monotonan csináltam ami szerintem jó volt,amit az ösztöneim súgtak,csak nem voltam elégedett!Maximalistaként,nehéz volt hogy erre nem lehet gyakorolni!De 4 hónap után elmúlt!Biztos hormondili is volt...Meg nekem könnyebb így hogy ő már mászik kapaszkodva megy...Meg hogy mehetünk tavasztól ahogy jó idő lett mindenfelé,rossz volt télen bezárva lenni!Mentem is volna de féltettem,nélküle nem mentem sehova,hiányzott hogy egyedül legyek,de nem tudtam másra hagyni 1 órára sem!Szóval igazán én magammal nem egyeztem!

Kitartás!4!!!!!!!!

Nekem jövő héten lesz 3 hónapos a babám és még én sem vagyok jól,de már alakulgatok.1 hónapja viszont még olyan sz@rul voltam hogy azt hittem doki lesz a vége. Sajnos kudarca fulladt a szopink és még más is volt, és annyira elhatalmasodott rajtam a bűntudat hogy egész nap csak rágtam magam. Aztán nekem is ha nem úgy szóltak akkor már bőghetnékem volt. Aztán mondtam hogy elég a rágódásból mert nem lesz jó vége, aztán mindig próbáltam a rossz gondolatokat elhessegetni mikor jöttek elő és kicsit jobb lett. Még mindig nem tökéletes de már sokkal jobb.

A másik meg hogy olyan rossz gondolataim voltak (és sajnos még mindig vannak) hogy valami baja történik a babámnak vagy a családomnak, és ez volt a legrosszabb. Még ezektől kellene megszabadulnom. :-(

Kitartás, idővel neked is biztos jobb lesz, ha meg nem akkor segitséget kell kérned.