Tudom, nem szabad ilyet mondani, de olyan szörnyű szülésem volt, hogy most úgy gondolom, nem vállalok többet. Van így még valaki?

Szerintem sokan vannak úgy, akiket megkínoznak szülés alatt; mert hiába a gyermek miatt és ő is szenved, de mégis benne van az emberben anyaság után is egy kis önzés és ha fáj, akkor inkább nem; pl akinek le kell választani a méhlepényt de érzéstelenítés nélkül, az elég fájdalmas, szóval nembiztos, hogy ő szívesen vállalna, de még lehet számtalan példa.

De nézd; nekem sem volt könnyű, de nem panaszkodok, mert másnak biztos ezerszer rosszabb volt; volt majd egy évvel később egy vetélésem is, most viszont 5 hónapos vagyok ikerlányokkal.

Nem beszél rá senki, ha nem akarod, akkor ne erőltesd mert annak mégrosszabb vége lesz!

Mikor szültél? én is így éltem meg, még a gondolatától is rosszul voltam. a szülés is borzalmas volt, a gátmetszés helye hónapokig nagyon fájt.

Ehhez képest 2,5 évvel később itt szunyál mellettem a kistesó.

Másik orvos, minden más volt, könnyű, jókedvű szüléssel. A doki végig poénkodott.

6 hetes a pici, akár jöhetne a harmadik. de még rajta gondolkodunk.

Szia! Én teljesen megértelek, lassan 3 éves a fiam, de még most sem múlt el a szülés szörnyű emléke. Nagyon rossz volt, szerintem sosem felejtem el, sosem lesz belőle szép emlék, ahogy azt mások mondták.

De bevállaltuk a másodikat, mert nagyon szerettünk volna még egy babát. Őszintén, én a terhességemet szinte végig félelemben éltem le, egész idő alatt rettegtem a szüléstől. Szerencsére, a második szülésem pont az első szülés ellentéte volt, minden simán ment, azóta is csak szép emléként él bennem.

De az elsőt soha nem felejtem...

HÓÓ, hát még mennyire!!

Az első babám után közöltem, hogy soha többet az életben.Nekem nem csak a szülés volt durva, hanem az első 4 hónap is(hasfájós volt nagyon durván)

Most várom a harmadikat!:)))

Majd elmúlik az érzés ha újra terherbe esel!

Én ezt 8 hónapig mondogattam, most pedig már kezdem átértékelni a helyzetet, mert a szülést nem szeretném átélni még egyszer, de azt a csodát, ahogy egy baba fejlődik azt igen! Szuper látni, ahogy nyílik az értelme, és amikor ránéz az apjára és édes kis mosollyal az mondja, hogy ááá-pááá! Akkor máris átértékelődik bennem az a fránya szülés...és most már azt gondolom, hogy egy ilyen kis csodáért megéri minden.

Sablon szöveg, de az idő tényleg segít.