Mindenképp félnem kell a szüléstől?

Egyáltalá NEM kell félned! Először is ez egy természetes folyamat. A babának meg van az útja kifelé, csak kicsit szűk és emiatt lassan jön maj erre a világra. Másrészt meg ha valami gond adódik, akkor ott az orvos és segít nektek. Ha pedig valami nagyon akadályozza a dolgok természetes menetét, ajkkor egyszeűen császármetszéssel világra segítik a babódat. Kár ezzel stresszelned magatokat. A sok dinka nem tudom miért rémítget ezzel téged! Nekem 2 gyerekem van. Az első babám 4-4,5 óra alatt született meg, érts úgy, az első fájástól a felsírásig. Végig sétálgattam vele, alig voltak erősebbek a fájásaim egy mensi-görcsnél. Második babám kb. 3 óra alatt volt meg. Na vele erősebb fájásaim voltak, de a születés után derült ki, hogy 4 kiló a kisasszony, mig a bátyója csak 3,1 volt. :D

Ha az anagiak nem tennék lehetetlenné, tutira vállalnék még 1-t, lehetőleg kiscsajszit ;)

Nyugi,szerintem sem kell aggódni.Sőt,ha van egy kis szerencséd,akkor olyan gyorsan megszülsz,mint annakidején anya engem.(Éjjel születtem,és az ügyeletes orvo mire felöltözött bemosakodott én már meg is voltam.)

Gondolom,aki azt kérdezi,h félsz-e annak még nincs gyermeke...nekem is jönnek tök butának tűnő kérdésekkel olyan lányok,akik még nem voltak babásak.Már tőlem is megkérdezték,h nem félek-e a szüléstől.Mitől kellene?Egy kórházban jó kezekben vagyunk,és az orvosok tudják mit kell tenni.A nagyja meg úgyis babán múlik:)

Én a gátmetszéstől féltem nagyon,de próbálom leküzdeni a félelmemet.

Már miért kellne félned? Aki fél, szerintem két dologtól szokott félni, az ismeretlen dologtól, vagy a fájdalomtól. Az ismeretlentől azért nem érdemes félni, mert a természet jól kitalálta a nőket, megy minden a maga útján, akkor is, ha nem tudod, mit kell tenned. A fájdalom meg egyénfüggő, ki jobban tűri, ki rosszabbul. De mindenképpen érdemes arra gondolni, hogy a fájdalom hasznos, segít, hogy mielőbb megláthatsd a babádat.

Az én fiam 1 éves múlt. Eszembe sem volt félni a szüléstől, akárhányan kérdezték. Amikor elfolyt a magzatvizem, mindenki jobban izgult nálam. Én éreztem, hogy még nem kell sietni. Izgatott voltam, hogy végre láthatjuk egymást, de félelem nem volt bennem. A víz elfolyása után kezdődtek a fájások, innentől nagyjából 7,5 óra múlva sírt fel a fiam. Addig nem volt leányálom, ez igaz, de az a pillanat, amikor a hasamra tették, bármennyi fájdalmat megért. Életem legcsodálatosabb élménye. Ettől félni? Csak elrontana mindent.

Boldog babavárást, könnyű szülést kívánok és ne figyelj oda azokra, akik ijesztgetnének!

Szia!

Ne félj a szüléstől. Nem mondom, hogy egy egyszerű dolog, és nem fájdalmas, de természetes sajnos. Én 10 órát vajúdtam a kislányommal. Végig sétáltam, sok vizet ittam és folyamatosan wc-re jártam. Rá fogsz jönni hogy könnyebb neked, a légzés sokat segít. Azt mondják, hogy amikor a baba kibújik az ember elfelejt mindent. Nálam nem így volt, de nagyon nagy megkönnyebbülést éreztem először, majd amikor megláttam a kis lila kislányomat, hát az valóban nagyon csodálatos dolog. Én még ilyen fájdalmat és boldogságot egyszerre nem éreztem. Viszont a mellettem lévő szülőszobában az anyuka végig beszélgette és kacagta a szülést. Neki nem volt akkora fájdalma mint nekem. Változó, kinek milyen a szülés. Amikor elfolyt a magzatvíz én már nem féltem, hanem csak az járt a fejemben, hogy nemsokára meglátom a lányomat.

Sok sikert a szüléshez!