Haza lehet menni?

Gondolom nem leszek népszerű (mondjuk ebben a kategóriában nehéz is annak lenni), de tökre nem értek egyet az előttem szólókkal. Nyilván sír otthon is a baba, de qrvára nem mindegy, hogy a saját ágyadban alszol, vagy egy kórházi priccsen. Hozzánk egy nap 20-30 alkalommal mindig benyitottak, ennek legalább a fele tökéletesen indokolatlan volt, például a hajnali 5 órás keltés, hogy sz@rtam-e már este 8 óta, de a reggeli vizit helyett is mindenki jobban járt volna, ha az orvos inkább kávézik, azért felesleges odarángatni egy doktort, hogy megbeszéljük kb 128. alkalommal, hogy sz@rtam-e már (mert hogy nálunk kimerült ennyiben). Akárhányszor budira mentem, az biztos, hogy valaki már ott strázsált, vagy engem vagy a babámat kereste, úgyhogy hozzá is tenném, akkor se tudtam volna tojni, ha van rá ingerem, mivel úgy elég nehéz, ha éppen lehúzom a bugyogóm és már b@sszák rám az ajtót (hogy sz@rtam-e már…).

Mivel kultúrországban megoldható az ambuláns szülészet, ezért jogosan merül fel az emberben, hogy mi a retkes sz@rért kell 4-6 napot kórházban fetrengeni, főleg úgy, hogy elméletben a gyerekorvos és védőnő is kimegy az újszülötthöz, tehát ha gond van, akkor van szakember, aki észreveszi.

Arról nem is beszélve, hogy még országon belül is vannak különbségek, miért van az, hogy az egyik közispotályban 48 óra után lehet hazamenni, a másikban meg kötelező kivárni az 5 napot. Ez is jele annak, hogy semmi tudományos alapja nincsen, így szoktuk, a többiek meg ahelyett, hogy támogatnának mondjuk egy kezdeményezést, még jól le is b@szarintják a kérdezőt, meg jön a szokásos duma, hogy ha én kibírtam, bírd ki te is (lefordítva ha nekem sz@r volt, nehogy már te jobban járjál), meg lesznek még kellemetlen helyzetek. Ilyen ócska dumát, hogy majd azért fog valaki egy esetleges kórházi időszakot jobban bírni, mert már “hozzászokott”, nem is értem hogy jut ilyen bárkinek is az eszébe, azért nem fogod jobban bírni a fogfájást, mert egyszer már fájt.

A kötekedők kaptak választ, én érdemben kérdeztem tőled , nem válaszoltál

16os

Totál egyet értek a 32essel. Az orvosi vizit nálunk is annyiból állt, hogy a székletem hogyléte után érdeklődtek, mikor kérdeztem, leráztak, hogy MAJD válaszolnak, természetesen majd sem kaptam választ (a gátsebemről kérdeztem, nem untatni akartam), a gyerek már kanárisárga volt és majdnem fél kilót fogyott, de "szoptassa anyuka, csak azért sír", közben már szünet nélkül visítva üvöltött. És ha a mindenféle fájdalom, az éhező gyerek (én se értem miért nem vittem tápszert, most már egy percig nem zavartatnám magam) és a székletem iránt érdeklődő flegma orvosok önmagukban nem tennék teljesen szörnyűvé a kórházi napokat, a szobatársaim dohányozni jártak (igen, az újszülött csecsemő mellől és nem cigó volt), hangosan üvöltve telefonáltak egész nap és miután összevérezték a vécét minden használat után, arra se vették a fáradtságot, hogy legalább az ülőkét egy kicsit letöröljék. Semmi kedvem nem volt beszélgetni velük, örültem hogy többet az életbe nem lesz közünk egymáshoz.

Na ehhez képest hazajönni, a nem 45 fokosra fűtött lakásba, ahol senki nem dohányzik, rendes kaját lehet enni-inni, tiszta vécét és zuhanyzót használni konkrétan felüdülés volt. Én szó szerint a férjem vállába bőgtem a megkönnyebbüléstől, amiért fogta a fiunkat, hogy tudjak enni nyugodtan és elmehessek zuhanyozni.

Kérdezz rá, mi az orvosi indoka a bent tartásnak, erre válaszolniuk kell. Nálam a sárgaság volt az ok, és úgy engedték el, hogy előírták a tápszeres pótlást (mintha nem én mondtam volna 3 napig, hogy kellene, mert nincs tejem).

Kitartást, ennyit tudok mondani, és ne törődj a károgókkal, otthon jobb lesz.