Apás szülés pro-kontra véleményekre lennék kiváncsi. Kinek hogy zajlott és pozitiv vagy negativ lett a férfi benyomása utána?

Bátyám mindhárom gyerekük születésénél bent volt. Semmi megrázó élménye nem lett tőle, de mondjuk ő nem is ilyen nyafka ember.

Nálunk is én bent lettem volna, de orvosi okokból mindkettő prog. császár lett, ahol nem lehet bent lenni.

Nekem (és szerintem a bátyámnak is) az volt a hozzáállásom, hogy úgy legyen, ahogyan a feleségem szeretné. Ha neki segítség, könnyebbség, hogy bent legyek, akkor bent leszek. Ha nem, akkor nem. Számomra ez nem a látványosságról szólt volna, hanem a kiszolgáltatott helyzetben levő feleségem támogatásáról.

Nem akartam hogy benn legyen de behívták, és ott akkor abban a helyzetben képtelen voltam megszólalni is, hogy menjen ki. Nem is értem, hogy tehetik ezt meg.

Sajnos látott olyan dolgokat amiket nagyon nem kellett volna, ráadásul a vége császár lett ahova már nem engedték be.

Azóta elváltunk, és nagyban közrejátszott a kapcsolatunk megromlásában az eset.

Akinél tönkremegy mert látja a szülést az menjen a francba hisz apukának is szülöm a gyereket, hacsak nem debil tudja hogynem a gólya hozzá.

Nálunk programozott császár volt és párom a fejemnél ülve biztatott.

Mindkét gyereknél bent volt, ellene semmi nem szól.

Látni meg annyit lát amennyit akar (a saját szüléseimből sem láttam semmit, csak annyi vért amennyi a letörölgetett babákon maradt)

Hogy lehetne negatív az, hogy a szerelmed kezét fogva hozod vilagra a kozos gyerekeket? Hogy együtt pillantjátok meg először? Nem értem..

Csodálatos volt. Ugyanolyan minden, mint előtte ha attól félsz.. Viszont ez olyan közös elmeny, amit egy életre bántunk volna ha nincs igy. Mindent együtt, kéz a kézben.

Én sem szerettem volna ha a férjem bejön a szülésre.

Az első gyerekemnel a nővérem jött be velem de őszintén kicsit zavart. A második gyerek hamarabb jött a kiirtnal és úgy alakult hogy "egyedül" voltam. Nekem nagyon jó volt hogy nem kellett senkivel beszélni, a személyzet is békén hagyott.

Inkább utána volt rossz a kórházi 3 nap :( akkor már inkább otthon lettem volna a családdal.

Egyik szülésnél sem látott semmit nálunk a férjem. Gondosan letakartak, még én sem láttam semmit.

Varrás előtt cseréltek csak takaró leplet, max addig látszódott bármi, de az már a baba után volt.

Alólam is gondosan cserélték ki a lepedőket (vagy mik azok), azokat se láttuk. (Vér és társai.)

Viszont amit mi láthattunk, arra rákérdeztek, hogy akarjuk-e látni pl.: "Baba feje már látszik. Megnézed?" vagy a méhlepény, magzatvíz.

Nyilván az ember fején látszik a fáradtság, kimerülés, fájdalom, de ezek nem annyira visszataszítók, hogy e miatt romoljon meg egy kapcsolat. (Én még kiabáltam is)

Végig a fejemnél állt, kb annyit lát az ember, mint amit a filmekben is mutatnak.

Szerintem,ha szeretne, menjen be veled. Ha te vagy ő útközben azt érzi, hogy nem bírja tovább, akkor kimegy. Így nem lesz "mi lett volna, ha..." érzés az emberben.

Nálunk a kórházban egy ideje úgy van, hogy ahogy kijön a baba, teszik az anyuka mellkasára és ott hagyják az aranyóra idejére. Nincs fúrdetés meg törölgetés. Na, amikor megtudtam, hogy így lesz....nekem odateszik véresen, nyálkásan....és odatették. És még le is pisilt....de egy csoda volt! Komolyan, sokan szebben nézett ki, mint némely filmben az újszülött! Nem is volt olyan nyákos és véres. (Ezt csak azért, mert független az apás szüléstől.)

Ismerősömnél szülés közben az orvos kérte apukát: ha még akar bármit is a feleségétől, akkor most menjen ki. Nem tudom, hogy mi történt, vagy ki ment-e, de azóta még 3 gyerek született.