Apukàk, akik ott voltatok a szülèsen ès mindent làttatok, hogy èltètek meg?
Mit èreztetek akkor, milyen èlmèny volt utólag?
A férjem bent volt az első gyerekünk születésénél. Làtott Is mindent, azt mondja ezt nehéz feldolgozni. Nem tudom hogy engedjem-e hogy a második gyerek születésénél ott legyen, vagy már most vessük is el az ötletet. Sosem eröltettem hogy jöjjön be, ő szeretett volna. Nem az az érzelmes fajta, sosem mondta azokat a mondatokat amiket az ember lánya másoktól hallott, ès azt gondolja/reméli hogy majd neki is mondják (ez volt èletem legszebb élménye, egy igazi hős vagy, csoda amit tettél stb)
A kapcsolatunk nem változott, ugyanúgy szeretjük egymàst mint azelőtt. Nagyon kívàncsi vagyok az apai oldal véleményére.
Nekem nem viselte meg a férjemet. Mindent látott, (azt mondta egyszer születik meg a gyereke, ő látni akarja), de ő is végig mellettem volt, fogta a kezem. Mondjuk engem konkrétan ő tartott a kádban, és folyamatosan bíztatott. Ha kellett masszírozta a derekamat. Az első szülésnél nagyon jó összhangba tudtunk “dolgozni” jól ráérzett, hogy mire van szükségem.
Viszont ő előbb dőlt ki mint én. Én ott feküdtem ébren, amíg ő összebújva aludt a lányunkkal. Na akkor nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Nekem és neki pozitív élményként maradt meg.
De én tiszteletben tartottam volna hogy ha ő ezt nem akarja.
Harmadik babánkat várom, a férjem mindkét gyereknél bent volt.
Elsőnél nagyjából a fejemnél volt, a doki lelkesen mondta h ott a feje nézze meg, megnézte.
Másodiknál már ő ujjongott h kint van a feje, előbb mondta mint a doki, állítólag akkor sokkal többet látott (mindent).
Nem viselte meg legalábbis soha egy szóval nem Mondta, szexualitás is megmaradt, ő hatalmas élményként mesél róla.
Nem kérdés hogy a harmadik szülésnél is bent lesz, de ha egy percig is azt láttam volna rajta hogy traumakent éli meg, megbeszéltem volna vele, hogy ne jöjjön be, vagy a kitolasnal menjen ki. Ezeket a mondatokat egyébként én sem kaptam meg amúgy, de mivel tudom mennyire nem érzelgős a férjem idegen is lett volna a szájából. Ettől függetlenül a könnycsepp ott volt a szemében mindkétszer.
Egyébként kérdező, ezt tudom tanácsolni. Legyen ott, támogasson vajúdás alatt, de ha bármelyikőtökben egy cseppnyi kétely is van, akkor a Kitolásnál menjen ki legközelebb.
Nekem minden vágyam lenne, hogy a férjem bentlegyen a szülésnél, de kiskorában traumája lett a vér látványától és egy sima vérvétel nehézséget okoz a mai napig. Szóval teljesen megértem, hogy ő úgy gondolja, hogy "bárhogy máshogy, de így nem tud támogatni", mármint engem.
Én a férjedre bíznám a döntést! Bárhogy dönt, elfogadnám. És lehet, mert nem tanulta meg kimondani, hogy egy hős vagy, attól még ezt érzi 🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!