Ki készített szülési tervet?

Én nem írtam, mivel már az ügyeletes rendszerben szültem. Érzésre a kutyát nem érdekelte volna, ennek ellenére nagyon sok mindennek utánanéztem és én azt mondom le a kalappal. Végig kérdeztek, konzultáltak velem, elmondták mit terveznek és hogy ez miért lenne jó, de az én döntésem, ha azt mondom várjunk még egy kicsit, akkor várunk. Ha szeretnék átülni labdára szóljak, ha szeretnék kádba ülni, szóljak. A szülésznő pl. javasolta egy ponton, hogy üljek át egy picit labdára vagy sétáljak egyet, el is mondta, hogy miben segítene, de nem erőltette, olyan ütemben haladtunk, ahogy nekem jól esett.

Persze az azért gondolom mindenki számára egyértelmű, hogyha éles helyzetről van szó, akkor az már nem úgy működik, hogy mindenáron kismama kérésének teszünk eleget, sőt. Ott már életbe lép a kontroll és esetleg a protokoll is a helyzet súlyosságától függően és szerintem ez így is van jól. Egy bizonyos szintig legyen minden anyuka kérése, de a szint fölött igenis vegyék ki a kontrollt anyuka kezéből.

Én azt gondolom, hogy nem érdemes egyértelműen elzárkózni valamitől, mert a valóságban annyiféleképpen alakulhatnak a dolgok... Kommunikálni viszont érdemes, oda-vissza.

2. Vagyok

Bár le letem pontozva azt elmondanám, hogy a 2. Gyors szülésemnél én úgy örültem volna, ha kommunikálnak vel.

A protokoll metszést úgy tudtam meg, hogy szólt a szülésznőnek, hogy adjon neki ollót/ szikét..

És hadarta mennyi oxit adjon..

Nem nekem!

Amikor visszakérdeztem minek, akkor mert szoktak

Wtf?

Metszés:

Nagyobb a baba és elsőre is volt

( vákuumos volt és rövid zsinór, a picit ki kellett nyomni belőlem, mert császárra késő volt, a szívhangja pedig rossz lett… a vákuumos eszközhöz a nagyobb sérülés elkerülése miatt kell a metszés, semmi más nem indokolta volna..)

Szóval érdeklődj a kórhàzi személyzetről.

Az első szülésem más kórházban volt, ott mindennel kapcsolatban kommunikáltak velem.

A 2. Esetben csak annyit hogy fikáztàk miért szültem az első helyen—> “mert háborítatlan szülést akart?” Majd: “sikerült” a vákuumos szülés halva ezen kacarászva..

Szóval nem bánom, hogy felkészültem.

13# Ez szomorú és gáz. Valahogy így veszik el a jó élmény varázsát. Én nagyon be voltam tojva az ügyeletben szüléstől úgy is, hogy (szerintem) fel voltam mindenre készülve. Jókat olvastam mindenhol a személyzetről, az orvosom is azt mondta higgyem el, mindenki aranyos lesz, de a para bennem volt. Én ehhez képest mondom azt, hogy nekem elképesztő pozitív csalódás volt a helyzet.

Nyilván azt én nem feltétlenül tudom megállapítani, hogy kell-e metszeni, vagy nem, feltétlenül indokolt-e az oxi vagy nem, stb. De ha valaki odalép a fejem mellé és elmondja, hogy mi fog történni és miért van erre szükség az adott helyzetben, akkor valószínű nem fogok egy kitolási szakaszban mindenáron kapálózni, hogy nem és nem és nem. :) Fontos az is, hogy mi történik, persze, de a legeslegfontosabb az, hogy legyen kommunikáció és biztonságban érezze magát a nő ilyenkor.

Így van 15#

Nincs nekem alapvetően bajom ezekkel, ha kellenek.. de 0 indokkal..

Szóval nem azt mondtam h ne csinálja, hanem miért kell.. és van-e alternatíva

Nekem a második szülésemnél fogadott orvosom volt, akivel megbeszéltem hogy mit hogyan szeretnék vagy épp nem szeretnék. Elmondta hogy persze ez a természetes... De ha kell muszáj lépnie... Ok nélkül nem fog oxit adni de ha kell akkor kell. Ok nélkül nem fog a műtőbe tolni de ha kell kell. Ezt abszolút el is fogadtam, szép szülésem volt vele.

Most hogy nem lehet ő az orvosom az a terv hogy aki bent lesz doki megmondom neki hogy nincs hasba könyöklés meg kézzel tagitas stb... (Az elsőnél volt en meg naiv és tapasztalatlan voltam)

18as vagyok.

A doki úgy tagitott kézzel hogy még nem indult be a szülésem, rutin vizsgálaton voltam nst után.... 38 hetesen... Két ujjnyira ki voltam amúgy tágulva...

úgyhogy nem volt indokolt.

Ahogy a hasba könyöklés sem, hiszen első fájás után 4 órával született a babám ami első szüléshez képest nem hosszú vajúdás. Pillanatokon belül 4 ujjnyira nyilt a méhszáj a 2 ujjnyirol...

Úgyhogy nem, nem akartam hogy a második szülésnél tagitsanak vagy hasba könyököljenek, ha nem muszáj. Nem is kellett