Aki szörnyen élte meg a szülést, később vállalt másik babát?
Nekem nagyon rossz szülésélményem volt, mikor haza jöttünk azt mondtam soha többet.
Most várom a második babánkat.
22 hónap lesz a 2 gyermekünk között :)
Nekem lelkileg volt rossz, testileg tűrhető. Volt kikönyökölés, erőszakkal tágítás, nem éreztem mikor mit kell csinálnom stb. 22 óra után teljes kimerülés.
Ez kihatott a szexuális életünkre is, az önképemre is.
Végül 4 év különbséggel született meg a kisebbik. Elkoptak az emlékek, a baba érkezését láttam magam előtt nem a szüléstől való félelmet. (Mindenesetre ő császáros lett és nála is voltak kellemetlen dolgok, de sokkal kevesebb és sokkal kezelhetőbb a helyzet).
Az egész rémes volt.
A férjem eleve nem jöhetett be, mert védettségi kártyája nem vokt, a 2 napos PCR-t pedig később szerettük volna megcsináltatni (38 hétre jött a baba, de sajnos az nem fért bele, hogy 2 naponta tesztet csináltassunk)
Amikor megtudták, hogy nekem sincs oltásom, már be is szólt a szülésznő, hogy "végülis mit számít, ha covidos lesz és meghal a baba? Csinálnak másikat" Való igaz, az én hibám hogy nem oltattam be magam. Sokáig gobdolkoztam is, hogy kéne, de ez akkor is rosszul esett. Majd többször utalt rá, hogy nekik mekoora nyűg, hogy engem el kell különíteni, amíg nem lesz meg a PCR teszt eredménye. (A gyorsteszt negatív lett)
Majd mikor a másik szülésznő kérdezte, hogy oltva vagyok-e, akkor a korábbi, nem épp kedves rávágta, hogy "nincs, pedig már az is rizikótényező, hogy ilyen kövér" Onnantól a súlyom volt a téma. Miért nem diétáztam? Hogy híztam annyit? (Tudom hogy sok, 100 kilóval mentem szülni) Meg akaroj-e halni terhességi toxémiában? Tisztában vagyok-e vele, hogy nem fogom bírni megszülni a babát? A súlyom miatt nem tágulok. A doktor úr ki dog akadni, ha császár lesz és ekkora zsírt kell majd átvágnia meg összevarrnia.
Itt már elsírtam magam. Akkor jöttek azzal, hogy ne hisztizzek, gondoltam volna korábban rá, hogy nem egészséges a súlyom. Meg hogy csak elfogy majd az erőm és pláne nem tudom megszülni. Később mikor sírva felhívtam a férjem, hallottam hogy engem beszélnek ki, hogy milyen anyámasszony katonája vagyok. A kitolásnál cseszegettek, hogy ne fújtassak, ne igazgassam a maszkom, rajtuk is van, nekik sem öröm. Ezért kellett volna oltatni.
Később a gyerekágyas osztályon már kedvesek voltak (kivéve ezt a szülésznőt, neki mindig volt egy bunkó megjegyzése). Például hogy azért nincs tejem, mert vizet kéne innom, nem gyümölcslevet. Attól csak a "seggem" nő, tejem nem lesz több.
Amikor jöttem el, szerettem volna adni a nővéreknek egy ajándékcsomagot. Pechemre pont az a görény volt bent. Mikor átadtam, azt mondta nem fogadhatja el, mert már tilos bármit is adni. De különben is, ő nem eszik édességet, nekem biztos jobban fog esni. Mondtam hogy ezt az összes nővérkének szánom. Azt mondta adjam akkor oda a kolléganőjének (valószínűleg visszajutott hozzá, hogy panaszkodtam rá).
A férjem nagyon ki volt akadva. Szerencse hogy nem jöhetett be látogatni mert elküldte volna azt a két szülésznőt a fenébe, akik bent voltak szüléskor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!