Szülés közben mindenki bekakil be pisil? Nincs kivétel?

Amúgy meg azt kívánom, bár ez lett volna a legnagyobb bajom a szülésnél! Bárcsak!

Én állva bepisiltem, elhánytam magam és be is kakiltam, és még így is azt mondom, hogy ha ezen a ponton lett volna vége, hálát adnék az égnek! Van ennél rosszabb is, sajnos, kívánom, hogy sose tudd meg!

Nagyon nem mindegy, hogy MITŐL van ez, ugye.

Ha amúgy tök jól vagyok, akkor irtó kínos lenne idegenek előtt kakilni egy ágyon fekve vagy állva.

Ha épp attól félek, hogy a következő másodpercben meg fogok halni, akkora a fájdalom, hogy minden elsötétül, akkor konkrétan észre sem veszed, hogy amúgy folyott-e valami ott lent vagy sem. Ha mázlid van, emlékszel rá, valamikor utólag, ha nem, mert annyira kikészültél az eltelt órák alatt, akkor valaki, aki elkísért, majd utólag elmeséli, mi történt, mert nem leszel magadnál.

Sokan azt sem tudják megmondani, hogy konkrétan mikor-ki volt jelen a szobában, nemhogy azt, hogy amúgy ott lent mi történt, se kép, se hang.

A kitolásnál én semmit sem éreztem a durva feszítésen kívül, na meg mikor megrepedt a gát (nem volt gátmetszésem). Fogalmam sincs, hogy volt-e bármi pisi-kaki, én nem éreztem, a szülésznő/orvos nem mondta, a férjem a fejemnél állt, nem látta. De ezen a ponton már pont nem érdekelt volna, és szerintem mást se.

Előtte tuti nem volt semmi ilyesmi.

Én nem kaptam beöntés, be is ment… ráadásul medencében szültem…

Pfu de rosszul éreztem magam.

Persze mondták, hogy ez normális, azt jelenti, hogy jól csinálom, de akkor is.. nekem nagyon ciki volt.