Miért nem értik meg az emberek, hogy nyomorba nem akarok szülni?

25 éves nő vagyok, pályakezdő tanár. A férjem szintén tanár, ő már egy éve a pályán van, szintén tanár.

Mindketten nettó 160 ezret keresünk, ebben már a pótlékok is benne vannak. Cafeteria pedig nincs tanároknak.

Budapestiek vagyunk, egy pici egyszobás garzont bérlünk, így is elmegy egy teljes fizetés a bérleti díjra meg a rezsire.

A lakhatási költségek után marad havi 150-160 ezer Ft megélni kettőnknek. Nem merünk erre bevállani egy gyereket, de már napi szinten megkapjuk a kérdést barátoktól, ismerősöktől, családtól, hogy mikor jön a baba?

Hiába mondjuk, hogy most még nem, mintha meg sem hallanák.

Sőt a múltkor mondtam a nagynénémnek, hogy ha gyerek is lenne, legalább másfél szobás albérletbe kéne mennünk, ezt nem tudnánk kifizetni, erre azt vágta hozzám, hogy önző vagyok.

Miért ennyire érzéketlenek az emberek? Tényleg ilyen fizetés mellett kéne gyereket vállalnunk?