Ki csinálta már végig a vajúdást fájdalomcsillapítás nélkül? Mesélne róla?

Éjjel 1-kor értünk be a kórházba, reggel 6 körül kezdett erősebben fájni, akkor kerültem át a szülőszobára. Többször kértem fájdalomcsillapítót, nem kaptam, azt hittem, belehalok a fájdalomba. Biztos, hogy soha az életben nem szülök többet.

Számomra rendkívül fura, hogy ezt valaki jó élménynek éli meg. Az, hogy visszagondolva valóban túl lehetett élni, igaz, de hogy ott minden eszembe jutott, csak az nem, hogy jó élmény, az is biztos.

Nálunk a kórházban nincs eda, max infúzión adnak egy jó kis fájdalomcsillapító koktèlt, de nálam már erre se maradt idő. Mikor bementem a kórházba csak 2 ujjnyira voltam nyitva, azt mondták ez még 17-8 órát simán el fog tartani. Aha, 4 óra múlva megszületett a kisfiam :) szóval én vajúdtam szépen egymagamban egy szobában, rám se néztek. Néha feküdtem, sétáltam a folyosón, csípő körzèseket csináltam. Mikor már éreztem hogy ez nagyon durva, akkor felsètáltam a másik emeletre a szülésznőhöz, hogy tessék már megnézni mi a helyzet :) na akkor volt kapkodás és meglepetés, nekem is. Azt hittem majd valamikor éjszaka fogok szülni.

Megfordult a fejemben, hogy ha ez még csak az eleje és már most ennyire fáj, hogy fogok még kb 12 órát kibírni ettől erősebb fájásokkal. Első baba volt, tapasztalatlan voltam :D Szóval én végig azt mondogattam magamban hogy muszáj kibírni, ez még semmi. Így utólag azért semminek nem nevezném, de túlélhető. Mondjuk 2 perces fájásokkal már nem volt kedvem viccelődni a dokival, de a szülés teljesen más tudatállapot.

Kétszer szültem de mindkettő gyors volt, így ha akartam volna se lett volna rá idő.

Az elsőnél 2.5 ujjnyira nyitva volt a mehszaj mikor a kórházba értünk, rá fél órával már 4 ujjnyira. Rá kb 1.5 órával kint volt a fiam.

Másodiknál 3.5 ujjnyival kezdtük a szülést burokepesztéssel (a doki nem mert már hazaengedni ctg után pedig fájás nem volt, de örülök neki mert mint kiderült belekakilt már a magzatvizbe a baba) rá egy órára a kezemben volt a lányom.

Iszonyúan fájt de mivel szerencsére gyors szüléseim voltak így abszolút jó emlék mindkét szülésem

Háromszor szültem, az elsőnél kértem edát, a másodikat és a harmadikat minden fajta fájdalomcsillapítás nélkül szültem és összehasonlíthatatlanul jobb élmény volt. Az edát nagyon nehezen, sokadik kísérletre tudták beszúrni, mire hatott volna már nem kaphattam. A nyomási ingert sem úgy éreztem mint kellett volna a végén, lógott ki belőlem mindenhonnan cső, infúzió, eda, katéter stb.

A natúr szülésnél úgy éreztem jobban ura vagyok a helyzetnek, éreztem a testemben zajló folyamatokat, tudtam nagyjából hol tartok, megéltem minden pillanatát annak minden fájdalmával. De ez a fájdalom nem ok nélküli, traumás fájdalom, nem pánikoltam be tőle, tudtam hogy ennek ez a természetes rendje.