Csaszaros anyukák, mennyire volt nehéz es fajdalmas a felepules?

Ja és nem, nem a császár miatt nem tudtam szoptatni, tejem volt, fejtem is.

10-es voltam

Már párszor leírtam itt. Mivel én vajúdtam is előtte, meg burkot repesztettek amiben meconium volt, ezért elég koszos voltam, szóval amint elkezdtem érezni a lábam, megkérdezték akarok-e zuhanyozni, és végül is 6 órával a műtét után már zuhanyoztam egyedül, bár a nővér a függöny mögött volt ha kellett volna.

Kivették a katétert még reggel, amíg érzéketlen voltam lent.

Aznap este 8-kor végre sikerült pisilni. Nagyon kellett de nem jött egy csepp sem addig.

Másnap délután kértem hashajtót és másnap tudtam kakilni is. A sebem kérésre levegőzött, szépen gyógyult, nem gyulladt be, 3. napon nem kértem a fájdalomcsillapítót mert alapesetben nem fájt, csak ha felültem, tüsszentettem.

5.napon elengedtek, de a 3. naptól fogva teljesen normálisan mentem, csináltam a dolgom, abszolút nem viselt meg.

Tesóm ellenben hetekig szenvedett.

Nekem nem a császár napja volt brutális, akkor tolták belém a fájdalomcsillapítót infúzióban; hanem a következő nap. Az kegyetlen volt. Mozgás tekintetében nekem sokkal jobban fájt megfordulni az ágyban, és állásból visszafeküdni, mint felállni, felülni.

De a legeslegrosszabb nekem a pisilés volt utána. Az olyan alhasi, éles fájdalmakkal járt, hogy folytak a könnyeim a wc-n. A nagyon telt hólyag (pl. reggel), és annak kiürítése még majdnem fél évig fájdogált utána.

És az elején a szoptatások alatti méhösszehúzódások sem egy leányálom...

Viszont a mozgás az tényleg a legfontosabb. Nekem mindig akkor fájt jobban, amikor megpihentem hosszabb időre, és újra elkellett utána indulni. Ha már egyszer talpon voltam, és jöttem-mentem, akkor az egyre jobban ment, egyre kevesebb fájdalommal, akár órákig bírtam menni. De miután megpihentem... az megint nehéz, és fájdalmas volt.

Nekem most friss első császárom van.Maga a seb nem vészes.Az első feülés borzasztó volt. Aztán bekísértek zuhanyozni, de ott eldőltem, mert elment az erő a lábamból.

Viszont ami utána jött rosszabb volt a sebnél. Spinális érzéstelenítés kaptam de a szúrásnál kifolyt az agyvíz, így úgy éreztem mint egy 100 kg nehezedne a fejemre ettől fájdalmat éreztem a nyakamban ha felkeltem, olyannyira hogy nem bírtam állni. Végül egy epidural blood patch technikával a vérével "töltötték fel" a lyukat amin kifolyt az ágyban,vagyis újra szuri a gerincbe. Ettől elmúlt a fájdalom, de a gerincem, derekam hetekig érzékeny lesz konkrétan hajolni sem tudok.

Valójában ez nem is ritka dolog és a legtöbb kórház csak algopirint nyom a kezedbe és utadra ereszt. Én még jól jártam, hogy ismerték ezt a technikát.

Maga a seb ehhez képest smafu.

3 hónapja szültem, programozott császár lett volna farfekvés végett, de végül tervezett előtt 1 héttel elfolyt a magzatvizem és sürgősségi császár lett belőle. Olyan gyorsan történt, hogy idegeskedni sem volt időm, éjjel 23:45kor elfolyt a magzatvizem, 00:30 kor megvolt a baba, 1.30-kor már a szobán ébredtem. Nemsokara fel is állítottak, azt sem volt olyan szörnyű, mint ahogy mások mondták. Utána igyekeztem rengeteget sétálni fel-alá a folyosón, és rengeteget ittam. Amire hazaengedtek a kórházból, addigra már annyira regenerálódtam, hogy magam cipeltem ki a bőröndömet és a babát a hordozóban. A férjemet a covid végett nem engedték be, hogy segítsen, a nővérek meg nem segítettek. Otthon az első 2 hétben óvatosabban tudtam felkelni az ágyból, de a babát el tudtam látni különösebb segítség nélkül. Úgyhogy nekem pozitív emlékeim vannak csak

.