Csaszaros anyukák, mennyire volt nehéz es fajdalmas a felepules?

3 császárom volt. Egyiket sem én akartam, az első gyerekemmel kifejezetten hüvelyi szülésre készültem, végül sürgősségi császár lett. A másodiknál szintén hüvelyire készültem, a dokim is támogatott ebben, aztán szétnyílt az előző hegem, úgyhogy újfent sürgősséggel rohantunk a műtőbe. A harmadik császárom tavaly áprilisban ilyen előzmények után már programcsászár volt.

Azért éreztem fontosnak leírni, mert érezni lehet, hogy az első kettőnél tök váratlanul ért a császár, mégis pikk-pakk gyógyultam. Eszméletlenül fájt a műtét utáni első felállás, kiegyenesedés mindkét esetben, de mozogtam, nem hagytam el magam, velem voltak a babáim, Őket frissen műtött hassal is el kellett látnom, szoptattam Őket. Gyorsan regenerálódtam, olyannyira, hogy például a második császárom másnapján a férjem behozta hozzám az akkor 21 hónapos kisfiamat, aki örömében nekem szaladt és felugrott az ölembe. Annyira hiányzott nekem is a fiam, hogy eszembe sem jutott hárítani, ölbe kaptam, pusziltam, öleltem, nem is éreztem az előző napi sebemet, minimális húzódást sem. A férjem ugrott oda, Ő volt észnél, kikapta a fiamat a kezemből, nehogy szétszakadjanak a varrataim. Szval a második császár után szó szerint alig éreztem valamit. A harmadik viszont brutál volt. Arra tudtam készülni lelkileg, indokolt volt, azt hittem, harmadjára már kirázok a kisujjamból egy újabb császárt. Hááát...én életemben nem éltem még olyan fájdalmakat, mint a műtét után. Jó 2-3 hétig tartott a regenerálódás, haskötőt hordtam, amit az előző kettőnél nem kellett, nem éreztem szükségét. Az ágyról napokig csak segítséggel tudtam felkelni, azt hittem, örökké fog tartani az a magatehetetlen állapot. Aztán egyszer csak rohamosan javulni kezdett. Mostanra megint olyan minden, mint régen. Persze, a hasam állása nem, de az legyen a legkevesebb.

Szval láthatod, egy ember is különbözőképpen tudja megélni a császárokat, és az emberek maguk is nagyon különböznek. Szval megjósolhatatlan, Te hogy fogod érezni. Azt javaslom, készülj ágyban arra, hogy nem lesz fáklyás menet, de melyik szülés az? Készülj arra, hogy az első felállás durva lesz, de kikerülhetetlen, ne húzd el nagyon, szedd össze minden erőd, engedd, hogy a nővérke segítsen, irányítson, utána pedig légy aktív, ne hagyd el magad! Így regenerálódsz a leggyorsabban.

Nem tudom az írás közben hányan írtak, lehet megismétlek valamit..

Nekem az első éjszaka volt szörnyű (éjjel született a fiam), de bátran lehet kérni fájdalomcsillapítót szinte folyamatosan. Szerintem a legnehezebb része az a mozdulatlan fekvés 6 órán keresztül és az első felállás. De azt kell mantrázni a felállás közben, hogy ha az orvosok erre köteleznek, akkor azt okkal teszik, nem szakadhatsz szét, nem lesz gond, valami miatt (igen megvan az ok) bizony meg kell ezt tenni és nem lesz baj. Furcsa de igaz.

A friss sebről megoszlanak a vélemények, nekem le volt ragasztva és nem érhette víz egy hétig. Másoknak azt mondják nyugodtan fürödhetnek a kötésben.

Az én tapasztalatom az, hogy amint megvan a műtét, tényleg ne mozogj, ne emeld meg a fejed, akkor se ha a babád a mellkasodon van, mert utólag borzasztó fejfájásod lehet. Nekem az lett. :/

Másik: tanulj meg karra támaszkodva felülni és lábra nehezedve felállni, ne a lendületet használd és semmiképp a hasizmod. Én a kórházban a fürdőköpeny kötőjét kikötöttem az ágy keretéhez a lábam fele és azzal húztam fel magam ülésbe, szintén karizommal. Ez a része a legnehezebb, az első napok, utána már napról napra egyre jobban tudsz majd vele együtt élni.

Otthon nekem kellett szerintem egy hónap hogy azt tudjam mondani, oké most már minden rendben van, de ahogy tudod, kíméld csak magad, és SOKAT MOZOGJ! Hülyén hangzik, de a séta, a lakásban mászkálás, a babakocsis séták még ha rövidek is, nagyon fontosak, mert a hasizom regenerálódáshoz kell.

Óriási mankó a csaszarvonal.hu csapata, ők direkt a császáros anyukákat segítik információkkal, tippekkel, tornákkal és abban is, hogy a hegedet ne érezd idegennek. Mert annak fogod :(

Nekem csak a legelső felállás volt kicsit kellemetlen, de közel sem annyira volt számomra fájdalmas, mint ahogy azt mindenhol olvastam :)

Kicsit megszédültem, de nem volt semmi gond.

Az nap fürdés után is mentem, másnap is nagyon sokat mentem és harmadik már egészen jó volt :)

Bár Én a körülmények között meg sem engedhettem magamnak, hogy ne így tegyek, sokak szerint ezért is ment ennyire könnyen nekem a felépülés, mert muszáj volt! :)

Ne aggódj, minden rendben lesz :)

Lassan nekem is jön a 2., sajnos nekem is megint császár lesz valószínű.

Én a szerencsések közé tartozom

35. héten életmentő császárom volt érzéstelenítéssel. Maga a műtét esetemben majdnem 1,5 óra volt (alapjáraton rövidebb). Mikor végeztek azonnal toltak az osztályra, mikor átakartak emelni az ágyra kegyetlen hányingerem lett, és ott kezdett el vadul fájni a hasam. Nem kertelek, az kegyetlen volt. Akkor kaptam vénásan fájdalomcsillapítót és utána már nem. Még aznap éjszakára kellett volna, de nem állítottak még fel, a csengő meg nem működött így szólni nem tudtam, hogy fáj és nem tudok aludni😅

Viszont másnap, mikor felkeltem onnantól semmi bajom nem volt. Nekem nem a felállás, hanem a felülés volt nehéz az első 4 napban. A 3. nap jött egy hullám, aznap azért húzódott fájdogált a hasam. Viszont jöttem-mentem. Egésznap alig ültem, a kicsit is sétálva szoptattam, hogy ne tunyuljak el. Egész gyorsan regenerálódtam szerencsére:)

A köhögés/tüsszentés volt kegyetlen. Meg ha nevettem valamin.

A legjobb ha viszel egy kispárnát magaddak és olyankor a hasadhoz szorítod:)

Nagyon sok függ a fájdalomcsillapítástól. Közvetlen műtét után bekötötték a fájdalomcsillapító infúziót. A lelkemre kötötték, hogy amikor egy KICSIT fáj, akkor szóljak és adják a következőt. 1, vagy talán másfél napig kaptam intravénásan a fájdalomcsillapítót. Utána Cataflam tablettát kaptam. Az egy ütős cucc. A kórházból is egy Cataflam recepttel engedtek utamra. Mondjuk nem kellett sokat bevennem belőle. A harmadik nap után már csak hébe-hóba kellett bevennem.

Szóval tessék verni az asztalt a normális fájdalomcsillapításért, és akkor egyáltalán nem vészes.

Kicsit off, de semmiképp se hallgass olyan butaságokra, hogy császár után nem fogsz tudni szoptatni, meg hogy nem fog hozzád kötődni a baba, meg hiperaktív lesz a gyerek, meg a jóég tudja milyen hülyeségeket találnak még ki. Gyermeked születik, ez egy csodálatos dolog, akárhol is jön ki a baba. 😊

10 napot voltam bent. 7.napon császároztak. Az első felállás tényleg borzalmas, de állítólag ügyesen csináltam. Nem tudtam szoptatni, így 3 óránként elsétáltam a folyosó végéig pótlásért. Aztán büfiztetés, ringatás. Az első napon sokat ültem az ágy szélén vagy a szoptatós fotelban mert annyira fájt a lábemelés, hogy inkább ültem. Másnap már nem volt annyira rossz. Hazajövetel másnapján már porszívóztam és főztem. A védőnő meg csodálkozott, hogy miért főzök már, miért nem pihenek.

Ami nekem rossz volt a hegben, hogy körülötte teljesen érzéketlen volt hónapokig, viszont rettenetesen viszketett vagy 1 hónapig, véresre tudtam volna vakarni, de ugye nem szabad. Szóval erre is számíthatsz,persze nem törvényszerű.