Akik a császármetszést választották szülésnél, megbánták a döntésüket?
Még nem vagyunk a célegyenesben, de én egyre inkább tartok a szüléstől.
Az orvosom azt mondta, hogy a hüvelyi szülésnek és a császármetszésnek is megvannak a maga kockázatai, egyikre sem akar rábeszélni és hogy van még időm ezt átgondolni.
A baba szépen fejlődik, egyelőre problémamentes a terhességem.
Viszont több dologtól is tartok, féltem a kislányunkat is, magamat is. Úgy érzem, hogy a császármetszés kevesebb rizikót tartogatna, főleg a programozott, hiszen ott előre tudunk kb mindent, hogy mikor mire készüljünk. Félek, hogy egy hüvelyi szülésnél teljesen kicsúszna a kezemből az irányítás, ráadásul ott van a fájdalom is...
Tudom, hogy a császármetszésnél "utána fáj" és nem úszom meg ott sem, de azt a fajta fájdalmat jobban tolerálnám, mint azt, ami a vajúdással, szüléssel jár.
Két barátnőm végzett most az orvosin, mind a ketten azt mondják, hogyha szülnének, csakis császárral... Anyukám is elbizonytalanított, mert azt mondta, hogy az embertelen fájdalom és szerinte képtelen lennék kibírni.
Plusz fiatal vagyok, egy műtétből könnyen regenerálódnék, de lehet, hogy a hüvelyi szüléssel olyan sérüléseim lennének, amik egy életen át elkísérnek.
Ez egyènfüggő, hogy kinek mi a jò. Nekem màr az trauma volt, hogy az otthonszülèsem helyett kòrhazi lett.
De van olyan ismerôsöm, akinek az első szülése sürgőssègi csàszàr volt, a màsodikat ő vàlasztotta, hogy csàszàr legyen. Neki ìgy jò volt, jó èlmèny volt neki.
Azèrt olvass utàna az èrem mindkèt oldalànak. A frissen vègzett egyetemista túlmedikalizàlt, szülèsi erőszakot alkalmazò szülèseket làthatott. Ilyen tapasztalattal nem csoda, ha a csàszàr tűnik jobb vàlasztasnak.
Szerintem a legjobb a beavatkozasmentes ès erőszakmente hüvelyi szülès. De oda kell olyan szakember, aki megelőzni is felismerni is mesterfokon kèpes a vèszhelyzeteket. Ebből nincs sok. Egy hasbakönyöklős, hàtonfekvős, gatmetszős, szanaszèt szakadòs szülésnèl mindenkèppen jobb a csàszàr.
Nem nagyon beszélem ezt meg mindenkivel körülöttem, az az igazság. :)
De édesanyám és két jó barátnőm pont azok közé tartozik, akiknek elmondtam a dilemmámat.
Hüvelyi szülésre készültem, a császárról hallani sem akartam. Aztán a sors fintora, hogy mégis az lett, és a hüvelyi szülést még csak meg sem próbálhattam.
Nekem pozitív élmény maradt a császár, bár több gyerekem nem lesz, de ha lenne akkor program császárt választanák.
Visszagondolva örülök, hogy ez lett. A hűvelyinél ott az oxigénhiány, a vákuum, a siettetett szülés, a szülési erőszak, és még annyi mindent olvasni. A császár árnyoldalainak csak felületesen néztem utána, direkt. Nem is akarom tudni mi történhetett volna
Kisfiam hüvelyi úton született,4,2kg és 56cm...Itt első szülésnél van gatmetszes,meg hát nem volt aprócska az urasag😅
Habár nagyon fájt és féltem,egy kedves szülésznőt sikerült kifogni,aki semmit se erőltetett. Ahogy kint volt elmúlt a fájdalom,a varrás is kibirhato volt és utána könnyen ellattam a kisfiamat nagyobb fájdalom nélkül.
Ha újra szülnek akkor is hüvelyi szülést szeretnék.
A császár az anyára nézve rizikósabb, a szülés meg a babára.
Nekem sürgősségi császár volt, komplikáció mentes voltam utána, 6 napra a műtétre már utaznom kellett vonattal, semmi bajom nem volt, tesómnak program császárral meg komplikációk léptek fel nagyon fájt neki, most meg tán sérve lett ott.
Barátnőm természetes szülésnél vágták, szakadt, rengeteg vért vesztett, 2 hétig nem tudott felállni és a párja fürdette.
De van ismerősöm, aki egyébként a legkevésbé anyukás fajta, és ő élvezte a szülést.
Ahány szülés annyi verzió. Senkiből ne indulj ki.
Én laikusként úgy gondolom, hogy egy nagy hasi műtét versus egy problémamentes, természetes úton történő szülés közül nyilván annak van kisebb rizikója akár a babára, akár az anyára nézve, ami a természet útjait követi. Mert nem véletlenül az a folyamat, ami, és nem véletlenül alakult így az emberi anatómia, hormonháztartás, psziché, ahogy. A császárt nem akarom sem démonizálni sem felmagasztalni, szuper dolog ami rengeteg nő és kisbaba életét is megmenti, ugyanakkor szerintem indokolatlan azt gondolni, hogy ez lenne a jobb vagy a könnyebb út. Mert nem tudhatod. A szülés így is-úgy is nehéz és fájdalmas és megterhelő, mentálisan is és fizikailag is, ugyanakkor a testednek vannak beépített mechanizmusai a saját természetes folyamatainak irányítására és könnyítésére, amik egy háborítatlan, természetes szülés esetén tökéletesen tudnak működni. A legtöbb rémhír az nem a háborítatlan szülésekről szól, hanem az indított, így-úgy siettetett, a természetes folyamatba erőszakosan beleszóló traumákról. Nekem jó élmény volt természetes úton szülni, az igazán fájdalmas része volt max 1,5 óra (ezt egy császár se tudja überelni), egyébként sem tartott egész 8 órát, sérülésmentesen jöttem ki belőle és miután vége lett, már csak a gyermekágyi vérzés maradt hátra, azonnal megszűnt minden fájdalmam, kicsit elfáradtam, de amúgy ennyi volt a nagy dolog.
Nem tudhatod, te hogy élnéd meg, simán lehet olyan könnyű sétagalopp is, mint nekem volt, meg három napos kínlódás a végén császárral, amit aztán megváltásként üdvözölnél. Ha előre rettegsz tőle és pszichológiai gátakat állítasz magad elé, akkor utóbbi a sanszosabb egyébként, mert a szülés nem csak kemény izommunka, de agyban is abszolút ott kell lenni, amit nem tudsz megtenni, ha rettegsz a tested természetes folyamataitól.
*nyilván azért szülünk kórházban, hogy ha bármi baj lenne, akkor szükség szerint az orvos közbeléphessen, a fentiek mind problémamentes szülésekre vonatkoznak, amire a kérdezőnek a leírtak alapján amúgy minden esélye meglenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!