A kérdés azokhoz szól, akik programozott császárt VÁLASZTOTTAK, saját döntésből, milyen tapasztalatok vannak?

Nos, nekem az első szülésem otthon szülés volt külföldön.

Ne tudd meg...

Szanaszét repedt a pin.ám, és olyan iszonyat fájdalom volt az egész hogy én akkor úgy döntöttem, hogy soha többet nem fogok nem hogy szülni de gyerekre rá sem nézni!

Amúgy maga a szülés az első fájástól kezdve kb 5,5 óra volt, de az nagyon intenzív megállás nélkül.

Aztán amikor újra véletlenül- nem tervezetten terhes lettem, akkor biztos voltam benne, hogy csakis progis császármetszés és még a 40. hetet sem vagyok hajlandó kivárni, mert nekem még egyszer egy ilyen turbulens élmény nem kell.

Nekem kint volt a császárom, és ott megkérdezik hogy te mit szeretnél, otthonszülés, kórházi szülés- van anaszteziológus több is az osztályon így van epidurál, de sokaknak nem hat semmit szóval nem maradtam el semmiről hogy otthon szültem.

Legfeljebb nem hallotta más ahogy üvöltök mint egy farkas teliholdkor.....

Én azt válaszoltam hogy hajlandó vagyok magasabb biztosítási össezget is fizetni akár visszamenőlegesen is, de én csakis a műtéti szülést vagyok hajlandó akceptálni.

Elfogadták megmondtam hogy nem vitatkozok.

A 39. hét végén megcsinálták.

A húzkódoást, meg a rángatást éreztem, kicsit, nem volt vészes, utána a felépülés sokkal jobb volt a regenerálódás mint a hüvelyi szülés után.

Az igaz, hogy szülés után elmúlik a fájdalom abban a pillanatban- addig amíg a placenta is meg nem születik- de nekem annyira szétrepedt odalent, hogy egy évig pisilni sem tudtam nem hogy du.gi...már sorry!

Ezért is voltam meglepve hogy egy éven belül megint terhes lettem.

Én Mo-n nem tudom ez hogy megy, de azt igen hogy ott a pénzt, mindent de mindent felülír!

Itt kint Skandináviában, kb 2 UH volt egész terhesség alatt, és nem is foglalkoznak vele, nem kényszerítenek rád kellemetlen vizsgálatokat, amit csinálnak az egy teljesen ingyenes genetikai vérvétel a terhesség 12. hetében.

Igaz itt Svédországban a terhesség 22 hetéig mindenféle indok nélkül kérhetsz abortuszt is!

Nem kell egyáltalán megindokolnod.

Miért kéne megindokolnod, hogy miért félsz a fájdalmaktól?

Ez egy nagyon liberális ország, itt az a legfontosabb hogy az egyén szabadsága ne sérüljön, a döntési jogai ne sérüljenek.

Egy másik barátnőm Hollandiában szült szintén otthon, kb ugyanezek az élményei mint nekem azt mondta hogy soha többet...

Nekem nem választott, de programozott császárom volt.

Azzal indult, hogy a kiírt időpontra nem volt szabad a műtő, így várnom kellett.

Utána nem jól adták be az érzéstelenítőt, így 10-15 perc után már mindent éreztem így altattak, amire rosszul reagáltam, lelegeztetni kellett.

Maga a vágás nem volt olyan fájdalmas, legalábbis az első napon. Utána elfertőződött a seb,újra fel kellett nyitni és kitisztítani majd antibiotikumot szednem.

Ennek már négy éve lassan, a hegem keloidosan gyógyult, de nem merek újra kés alá feküdni. Minden időváltozást megérez, rettentően feszít és ég. Ennek az élménynek hála nem lesz másik gyerekünk.

Az első szülésem császár lett, menet közben derült ki, h nincs mód a természetes szülésre. Nekem megmondom őszintén teljesen mindegy volt, a lényeg az volt, h egészséges legyen a baba.

A másodiknál egyértelmű volt a progis császár. Előre megbeszéltük az időpontot, aznap kellett bemennünk a cuccokkal. Megvolt a protokoll, utána érzéstelenítés. Nem tartott sokáig, egyáltalán nem éreztem fájdalmat, húztak, vontak, rángattak. 12 órát nem lehetett utána felkelni, addig kiment az érzéstelenítő. A seb 1-2 napig azért fáj, de csillapító nem kellett. Kb. 2 hét után nem érzetem semmit. Nekem bikinivonal alatt van, nagyon halvány, szépen gyógyult, sosem volt vele gondom.

1-es vagyok, 2-es ez egyértelműen orvosi műhiba és ha veseműtéted lett volna, akkor így ugyanígy szenvedtél volna.

Ha ez Stockholmban történik akkor a kórház nekem annyit fizetett volna, hogy abból tudnék venni egy luxuslakást Ostermalm negyedben, és mást sem bámulnék a teraszról egész nap mint az alant hömpölygő turistákat, vagy a távolban a kikötőt vagy a Nobel parkot...

Szóval úgy cirka 2 millió eurót.

Nekem semmilyen szivárvány színű sebem nincs, egy nagyon nagyon halvány vonal a bikinim alatt.

Nem húzódik, nem fáj.

Igaz, már a pun.ci sem fáj, de sokáig fájt, húzódott, mindenem fájt még a vég-bél tájéka is repedt rendesen szóval én azt soha többet, sorry. Durva volt.

Nekem nem tervezett, de császár lett.

Első császár: Eldöntöttem, hogy felállok és hiába fájt nem álltam meg. Így nem volt vészes.

A hegem csúnya lett. 1 hét után már szinte alig éreztem.

Második császár: Másik orvos műtött. Kiderült, hogy már volt, ahol szétnyílt a heg és tele voltam összenövésekkel. Vbac-nak indult, de 10 óra után sem haladtunk előre, így császár lett. És ez bolt a szerencse.

Nekem kevésbbé fájt felállni, mint az elsőnél. Mondta is a nővér, hogy úgy járok, mintha nem is műtöttek volna. Másnap már le tudtam guggolni (nem edzettem, csak az első gyerek jött látogatni).

Most a heg sima, szinte alig látszik.

Szóval ha tudsz érdeklődj az orvosról ilyen téren is.

Első nem választott, hanem eü probléma miatt programcs volt a kiírt előtt 2 nappal. Aznap reggel vettem a táskámat, szépen besétáltunk, infúzió, majd műtő, ott ott volt a férjem végig, a fejemnél ült, az anesztes lépésről lépésre mondott mindent, hogy mikor mi történik, amikor megszületett a kicsi, akkor odaadták nekünk egy pár percig, tényleg bensőséges, örök és csodás élmény volt... :) közben addig engem raktak rendbe, aztán a férjem elment a kicsivel, én tovább maradtam, mert a vérzést nehezen tudták elállítani, meg rosszul lettem, de aztán amikor minden helyreállt, 6 óra múlva már a lábamon voltam, és persze, fájt, de kibírható volt.

A második 2,5 év múlva volt, az is program lett volna, de megindult hamarabb, így hagytak vajúdni és az utolsó pillanatban vittek a műtőbe. Bár itt nem volt ott a férjem (másik kórház és nem engedték be), de szinén örök és csodás élmény amiatt, hogy azért valamennyire ment a maga útján, nem volt teljesen program. Gyógyulni kicsit nehezebben sikerült, vagyis tovább éreztem, hogy kellemetlen, de nem kértem fájdalomcsillapítót, a gyerek tényleg feledtet mindent, meg eltereli a figyelmed a saját kínodról. Meg nem tudom, hogy amiatt, hogy a hormonális dolgok itt indultak maguktól, de tejem sokkal-sokkal több volt, és hamarabb indult, mint az elsőnél, meg a nagyfiam első nap olyan volt, mint aki a világáról sem tud, míg a kicsi nem volt úgy elalélva, szopizni is sokkal ügyesebben szopizott.

Én ha adhatok tippet, javaslatot, akkor nem kell félni a császártól, de szerintem úgy sokkal jobb, hogy nem program, hanem akkor van a császár, amikor a baba akarja.

Szia! Nekem 3 császárom volt. Az első simának indult de császár lett. Nem bántam meg utána már nem is akartam simán szülni. Ha nem hagyod el magad akkor hamar rendbe jössz. A felállás leülés pár napig rossz de napról napra jobb.

A hegem szép még a 3. után is, de ez sokban függ, hogy hogyan regenerálódsz és hogy milyen ügyes kezű az orvosod.

Orvos választásnál is érdemes körül nézni, hogy ki mennyi császárt vállal, mert azért van aki nem szereti a császárt és erőlteti a természetes szülés.

Nekem az utolsó császárnál nem jól szúrt az aneszteziológus 4 vagy 5. alkalommal sikerült neki.