Bent volt a férjetek a szulesen? Szeretnétek hogy bent legyen vagy inkább nem akarjátok hogy lássa mi történik bent? Megsértődnétek akkor,ha a férj nem szeretné bemenni?

Nem szeretett volna bejönni, abszolút nem is volt kérdés többet, nem akartam ráerőltetni. Én egyedül szültem, se anyukámat, se testvéremet nem akartam bevinni. Szerintem jobb egyedül.

Népszerűtlen leszek, de: engem a testvérem és egy barátnőm is hívott, hogy legyek bent vele, de mindkettőnek nemet mondtam. Valahogy engem se érdekel az érkezési oldal, nem akarnék látni mást szenvedni, biztos nem bírnám a szituációt, hiába nem látom premier plánba az alfelét és borzasztó unalmas lehet órákig ott ácsorogni-üldögélni és haszontalannak érezni magad. Aki szül annak fel se tűnik az idő, mert nem azzal van elfoglalva.

Nem akart és én sem akartam volna,hogy bent legyen.

De látom,aki így van ezzel,mind le van pontozva, ezt is kifejthetnétek,kedves lepontozók..

Ez megint igen vagy nem kerdés volt,nincs rá nem hasznos válasz, kezd unalmas lenni már..

24-es!

Teljesen igazad van, emiatt igazságtalan a lepontozás, elhangzott egy kérdés, amire hasznos válasz az is, hogy bent volt és az is, hogy nem. Bár ebben a kategóriában már megszokott, hogy nincs hasznos válasz, ha a kedvenc nevedet kell leírnod, akkor sem lesz hasznos, mert Juliskának nem tetszik a te kedvenced… na mindegy.

Mindamellett reagálnék arra is, hogy pl SZERINTEM (tehát szigorúan magánvélemény) miért furcsa, ha egy férfi nem akar bent lenni.

Egyrészről azt nem tartom kifogásnak, hogy nem tud bent mit kezdeni, meg unatkozik. Azért tudjuk jól, hogy az átlag magyar férfi (nem akarok igazságtalan lenni - nő is) naponta több órát képes az idejéből semmittevésre szánni (tulajdonképpen az, hogy itt gyakoriskodunk sem hasznos tevékenység!). Azokban a “holt időkben”, amikor épp nincs rá szükség, tudja ugyanazt csinálni, amit amúgy otthon is tenne: nézné a meccset, vagy megválaszolna egy pár emailt, vagy akármi. De azokban a súlyos percekben, mikor vajúdsz, mikor kell egy erős és ismerős kéz, igenis jó, ha ott van.

Másrészről az a véleményem, hogy minekután ahhoz a gyerekhez neki is köze van, ugyanúgy neki is végig kell csinálnia a szüléssel és vajúdással járó kellemetlenségeket, csak a másik oldalról. Nagyon kényelmes felfogás ez a “feleslegesnek és tehetetlennek érzem magam”, de abban a pillanatban az ember feleségének mind testi, mind lelki támogatásra van szüksége. Mire számítson később egy nő, ha a férje a szülése alatt nem volt hajlandó ott lenni? És ha beteg lesz a gyerek? Vagy az asszony? Akkor is inkább elvonul, mert úgysem tud mit csinálni? Az a szerencséje az emberiségnek, hogy mi nők nem így állunk hozzá, mert ha mi is felsorakoztatnánk mindenféle kifogásokat (nem bírom a vért, nem bírom a fájdalmat, nem bírom a szenvedést, nem tudok mit kezdeni az alatt az x óra alatt stb), már rég kihaltunk volna. Igen sokat elmond számomra az egy férfi jelleméről, ha egy ilyen eseménynél, ami azért nem mindennapos, nem képes megemberelni magát, és összeszorított fogakkal, de végig ülni a szülést. Kivétel persze, ha a nő kifejezetten azt akarja, hogy ne legyen ott/anyukáját választja.

13 vagyok, én úgy voltam vele, hogyha életem legkiszolgáltatott helyzetében (amiben nélküle nem lennék) amikor a legnagyobb szükségem van rá nem óhajt velem lenni, akkor otthon sem lesz rá szükségem és mehet vissza az anyjához!

Szerencsére nem ilyen fajta ember, még érdeklődve is nézte a dolgokat