Második gyerekkel könnyebb volt a szülés és a postpartum időszak eleje?
Teljesen tankönyv szeru szulesem volt, egy darabig jól is bírtam a vajúdás a vége viszont szavakkal elmondhtatlanckin volt és traumatikusnak éltem meg, úgy éreztem megkínoztak, teljesen összetört a testem, lelkem minden terén és talán ezért, de nagyon rosszul eltem meg a szülés utáni időszak elejét. Mondanám, hogy szülés utáni depressziom volt, de hat hét után magától elmúlt, jártam egy kismamas segítő csoportba meg utána, de akkor igazabol már jól voltam, szóval talán ez természetes is lehet a hormonok miatt. A férjem nagyszeru, próbált támogatni, de láttam, hogy nagyon aggodik.
Azóta nagyon jól alakult minden, már két éves a kislanyunk, én is visszatértem onmagamhoz, szeretem a családunkat, a gyerekemet, az anya szerepet és most várjuk a második babankat.
Nagyon szeretnek tudatosan készülni a szulesre és az utána következő idoszakra, hogy ezúttal ne essék szét ennyire (tényleg nagyon rossz állapotban voltam).
Szívesen olvasnék tapasztalatokat azzal kapcsolatban, ki hogy élte meg az első és a második szulest és gyermekágyi idoszakot.
válasza:
válasza: válasza:A szüléssel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy a második gyorsabb volt és sokkal inkább tudatában voltam a történteknek. Egyáltalán nem éreztem magam a dolog elszenvedőjének, mint az ismeretlen miatt az elsőnél egy-egy pillanatban. Aktív résztvevő voltam, ez nagyon tetszett. Pl hiába készítette elő a szülésznő a labdát a vajúdáskor, éreztem, hogy mire lemásznék az ágyról, már mászhatnék is vissza. Ezt meg is mertem mondani és igazam is lett, pár perc múlva nyomnom kellett. Ez egyfajta önbizalmat adott.
A negyedik trimesztert is talán amiatt, hogy már tudtam mennyi minden belefér a normálisba, jobban éltem meg. Az elsőnél nagyon fájt a szoptatás, nagyon sokat sírtam, nagyon ki voltam merülve és nagyon alkalmatlannak éreztem magam a feladatra. Pedig nekem is segítőkész, támogató férjem van. A második gyerekünk sokkal nehezebb eset volt, mint a nagytesó, de egyszerűen nem volt lehetőségem annyira rágörcsölni dolgokra, mint első alkalommal, hiszen a nagyot is el kellett látnom. A szoptatás sem fájt fele annyira sem. Nem szenvedtettem magam olyan gondolatokkal, mint az elsőnél:
Miért kér megint enni, ha csak most fejeztük be? Ki kéne bírnia legalább 2 órát. VS Megint éhes? Hát akkor megint megetetem 🤷♀️
Miért nem tud elaludni? Már 3 órája ébren van. Tuti rosszat tesz ez az idegrendszerének VS Na induljunk akkor sétálni, a kicsi meg megy a hurciba.
Az én gyerekeim miért nem alszanak babakocsiban?! VS ...mert az én gyeremeim hurcisok, aztán babakocsiban nézelődősök és kész.
Szerintem ezen a legtöbb szülő átesik. Kivéve azok a profik, akik elsőre is bátrabbak, jobban hallgatnak az ösztöneikre 👍
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!