Akinek programozott császármetszése volt, elmesélné hogyan zajlott?

Igaz nem programozott volt..

Nekem nem volt annyira nehéz a felepules, az első felállás nyilván fájt, meg a heg is, de kibirhato volt.

Csütörtökön császároztak, vasárnap már otthon voltunk. A heg nemtudom hány cm sztem kB 15 - 20 lehet. A katereter felhelyezese nem fájt, a kivétele se, de az picit kellemetlen volt (nekem olyan érzés volt mint mikor teli van a tampon..bocsi 😁)

Ellatni a babát már más kérdés... Nekem nehéz volt mert senki nem segített a szoptatásba és fogalmam nem volt róla hogyan kell, de belejottem.

Nekem nem programozott volt, de kb ilyen volt :

Az első nap fájt nagyon, ki voltam merülve, gyengülve, nehezen mozogtam, de minden nap picit könnyebb lett.

Nem tudom mekkora, talán kb 20 cm, de már nem látszik (2 éve volt).

Az eda felhelyezése nem fájt, olyan volt mintha erősen megnyomnák a hátad egy ponton. A katéter sem fájt csak kellemetlen volt.

1.nap nem tudtam ellátni, bénáztam mindenben, alig tudtam tartani a majdnem 4 kilós babám, de sokat segítettek. 2.nap már picit könnyebb volt, 3.nap meg már mindent csináltam. Utána mentünk haza a 4.napon.

Igaz, nem programozott, de császárom volt 2 hete. Arra fel voltam készülve, hogy utána nehéz lesz felállni, meg kemény lesz a műtét utáni lábadozás, úgy hogy közben a babát is el kell látni. De nekem maga a műtét volt rossz élmény. A katéter felhelyezése nagyon fájt, és utána az érzéstelenítő beadásáig folyamatos vizelési ingerem volt, egyszerűen nem tudtam másra koncentrálni. Alig bírtam mozdulatlanul ülni amíg beadták a szurit, ráadásul remegtem is közben, meg az egész műtét alatt. Másnapra enyhe szájzáram is lett a remegéstől, beállt az állkapcsom. A műtétből mindent éreztem, csak annyi, hogy nem fájt, de alig vártam hogy vége legyen. Nekem egy örökkévalóságnak tűnt az a fél óra.

Első 3 nap azt gondoltam, hogy tuti nem épeszű, aki egy ilyen szülés után mégegy gyereket vállal, de a 4.napon már a kistesót tervezgettem, így hogy már tudom, legközelebb mire számíthatok.

2es vagyok, igen inkább a műtét maga volt rossz, mert fogalmam sem volt mire számítsak.

Azt hiszem kb ilyen volt:

Először kaptam kompressziós combig érő zoknit, ruhámat levették, lábam széttették, kaptam a katétert. Közben az edán át teljesen leérzéstelenítettek. Hasamat bekenték betadinnal. Letakartak, majd toltak a műtőbe. Ott leszíjazták a kezeim, elémtettek egy ponyvát. Rettenetesen fáztam, remegtem mint a kocsonya, ez amúgy az érzéstelenítőtől van. Műtét közben rángattak, ijesztő hangok voltak pl a szívás.. Aztán kiszedték a babám. Innen nem írom tovább, mert nálunk sajnos komplikációk miatt altatás lett. De maga a műtét ilyesmi volt. Utána, amikor kitoltak rámtettek egy nehéz zsákot és 2 órára elkülönítettek egy sötét szobába, ahol egyből elaludtam. Utána toltak vissza az osztályra, ahol megkaptam a babám, aki békésen aludt még kb 5 órán át mellettem egy bölcsőben, így én is aludtam. Reggel 7-kor jött 2 ápoló, segítettek felállni, kikísértek zuhanyozni, de kb csak folyattam a vizet magamra mert nem tudtam mozogni. Én a műtét után nagyon felvizesedtem, mint egy hófehér bálna olyan voltam. Visszarakták a kompressziós zoknikat, bekötöttek pár infúziót, babámat átpelenkázták és odaadták nekem. De a műtét utáni első nap tényleg nagyon rossz volt. Tél volt, enyhén köhögtem, sírni tudtam volna attól a fájdalomtól. Meg sem moccantam inkább 😅 de minden másnap sokkal könnyebb lett. Igazából lehet, ha nem komplikációk miatt kellett volna a császár kb 2 napnyi vajúdás után, akkor lehet sokkal könnyebb lett volna. Szobatársam programcsászáros volt, ő hajnalban jött, kapott infúziót, elvitték a műtőbe, 2 óra múlva hozták vissza babával, este már tök ügyesen mozgott, jobban volt mint én.