Császározni fognak. Nem tudok kibékülni a helyzettel. Ti hogy dolgoztátok fel a dolgot?

Remélem azóta már nem a "legjobb" barátnőd!! :)))

Hát ő még azt hiszi, de igazából valószínű sosem volt az.:)

sosem értettem az ilyet. miért, aki lombikos az sem igazán anya vagy nő? aki örökbe fogadott az sem az? ezt csak azért cisnálják, mert nagyra vannak azzal, hogy ők természetesen szültek és mekkora élemény volt, stb. nekem ilyen rokonom van. ott voltam, mikor szült, üvöltött, mindenkit elküldött mindenhova, azt kiabálta, hogy szedjék már ki mert megölök valakit(tény, hogy vajúdott eleget). azóta is azt meséli, hogy jajj az micsoda áldott élmény, akkor ő kiteljesedett meg hogy természetesen méltósággal szülni a női lét csodája...aztán teszi a megjegyzést a császárra. a képmutatásról ennyit.

szia, az enyém is faros volt. Nekem sokat segített, hogy már a 30. héttől lelkiekben készülhettem rá, utánaolvastam, kérdezősködtem. Mostmár annyira elvagyok vele, hogy a következőt is császárral szülném. A kisfiam most 7 hónapos.

nekem indított szülésem volt,de sima szülésre készültem.nem tágultam,így a végén pikk-pakk császár mellett döntöttek.nem volt időm gondolkodni,gyorsan megvolt a kisfiam.aztán kiderült,hogy nem is jól volt beilleszkedve a szülőcsatornába,így meg sem születhetett volna természetes úton.mikor már itthon voltunk,hetekig rágtam magam azon,hogy én még megszülni sem voltam képes a kisbabámat.ekkor a férjem leültetett és csak annyit kérdezett:most jobb volna,ha simán megszülöd és volna egy nyomorék gyerekünk?ekkor elgondolkodtam,és helyre tettem magamban a dolgokat.hiszen mi a legfontosabb?van egy gyönyörű,lassan 9 hónapos egészséges kisfiunk,aki mármost merő csintalanság.és nem volt rosszabb,mint a szobatársamnak,aki simán szült és a gátmetszéstől nem bírt mozogni.a szülésznőmnek és az ügyeletes orvosnak pedig örökké hálás leszek,hogy nem szenvedtünk sokáig,hanem gyorsan döntöttek.

Nekem sima szülésnek indult, illetve nem indult, túlhordtam másfél héttel, így indították infúzióval. Reggeltől késő délutánig próbálkoztak, nem tágultam, így lett császár, amitől nagyon féltem. Alaptalanul! A gerincérzéstelenítés két apró tűszúrás volt, és az azt követő dolgok se voltak szörnyűek. A lányomat korábban "rendesen" szültem meg, gyorsan és viszonylag könnyen, de ha lehetne választani, százszor inkább a császár mellett döntenék legközelebb, nekem az utóhatások is könnyebbek voltak, mint a gátmetszés után.

Az én kislányom is császárral született és megértem a csalódottságodat, én is az voltam, amikor kiderült, hogy ez lesz, de azt tudom mondani, hogy az anyaság annyira csodás, összetett dolog, hogy persze, a közös szenvedés biztos hozzátesz valamit, de NEM MINDEN!! A házasságban sem az esküvő a lényeg. Egyébként pedig a hüvelyi szülések jelentős részét sem lehet "természetes útnak" nevezni, indítással, vákummal, fogóval és társai. A lényeg tényleg az, hogy egészségesen szülessen, hogy te is egszségesen felépülj. Az egész életetek ott lesz, hogy anyaként kiteljesedj! Készülj boldogan a nagy találkozásra!